Utóvizsga Szerelemből - utóvizsga ( kellene ) könyvterjesztésből, könyvkiadásból...

Aránytalan, tisztességtelen, szánalmas... sok minden manapság, a könyvkiadás, és a terjesztés/kereskedelem területén. Előrebocsájtom, hogy nem a saját kiadómról beszélek most, és senkit nem akarok megbántani, de szeretném felhívni a legfontossabbak, az olvasók figyelmét is mindarra, amiről talán fogalmuk sincsen, miközben mind a szerzők, mind a kiadók, mind pedig a nagy hatalmú könyterjesztők/könykereskedők belőlük, belőletek élünk/ élnek meg, azáltal, hogy könyvet vásároltok, illetve olvastok. Azt hiszem, mindenkinek joga tudni, mi minden van a háttérben, és miként működik – avagy nem működik -  ez a piac! Azt is ki kell hangsúlyoznom, hogy az alábbiak általános, átlagos szituációkat boncolgatnak, természetesen ezektől számos eltérő eset, jelenség és modell létezik, működik.

Aránytalanságok

Előző bejegyzésemben elmondtam, hogy szerintem a könyv, az irodalom két legfontossabb eleme, a szerző és az olvasó, hiszen nélkülük nem léteznének könyvek. Olvasó és író a könyvön keresztül kommunikál, érintekezik egymással. Bár arról is írtam, hogy ehhez feltétlenül szükséges – és fontos is! -, hogy ez a láncolat, ami a könyv köré épül, valójában négy szereplős legyen, időrendi sorrendben:

• szerző: megírja a könyvet
• kiadó: előkészíti, formába önti, kinyomtattatja a könyvet, gondozza azt
• könyvterjesztő/könyvkereskedő: könyvesboltokat üzemeltet, gondoskodik a könyvek raktározásáról, eladóhelyeken való értékesítéséről
• olvasó: megvásárolja, elolvassa a könyvet, és ezáltal finanszírozza és életben tartja, működteti az egész láncolatot!
  Ehhez képest kedves olvasó, vajon tudod- e, hogy amikor egy könyvesbolt pénztáránal kifizetsz az általad megvásárolt könyv ellenértékeként 3.000 forintot, az vajon miként oszlik meg?
• Cirka 1.500 – 1.800 forint a könyvterjesztőhöz/ könyvkereskedőhöz kerül ( helyesebben ott marad )
• Mintegy 1.200 – 1.500 forint a kiadó része. ( a te kifizetésed után hosszú hónapokkal meg is kapja... ) Ebből, átlagos példányszámú és vastagságú, kiállítású könyvet feltételezve 450 – 800 forint közötti összegbe kerül a megvásárolt példány tényleges előállítása ( nyomdai előkészítés, olvasószerkesztés/ lektorálás, művészeti tervezés, korrektúra, nyomtatás, kiszállítás ), 0 – 210 forint közötti összeget kap ( egyszer, majd, talán, valamikor a szerző, azaz az író ), és 190 – 1.050 forint közötti összeg pedig az, ami marketingre, egyéb költségekre marad, és ez kell tartalmazza, a kiadó hasznát is!

De ez önmagában még közel sem minden, számtalan tényező teszi ezt a feltűnő aránytalanságot még cifrábbá, mondjuk ki bátran: felháborítóvá. Igen felháborítóvá, hiszen csak tájékoztatásul, egy- egy könyv megírása gyakran sok- sok hónapnyi teljes elfoglaltságot jelent a szerzőknek, és nem szeretnék ugyan patetikus húrokat pengetni, de komolyabb könyvek esetén, kicsit az életük egy része is rámehet a mű létrehozására. Ugye, ehhez képest a 0 – 210 forint közötti, gyakran soha meg nem kapott példányonkénti szerzői javadalmazás nem eltúlzott? Mégyegyszer: ezek általános, átlagos eseteket alapulvevő számítások, nem egy konkrét könyv/ kiadó/ terjesztő adatait tükrözik...mégis, azt hiszem, általában véve az egész magyarországi könyvpiacét.

A fenti számtanpélda, az én szememben klasszikus felállást tükrözné, amelyben a kiadó, valóban KIADÓ. De legtöbbször sajnos nem az! Nem is lehet az. Ugyanis a kiadók túlnyomó része egyszerűen diszkriminálva van a könyterjesztők, és könyvkereskedők által.

Tisztességtelenségek

Igérem, csak a legfontossabakat sorolom:

1, Bár a magam részéről közgazdasági nonszensznek tartom, a könyvterjesztők/ könyvkereskedők a jutalékukat ( amit a fenti példában a háromezer forint árú könyv esetén ezerötszáz- ezernyolcszáz forint közötti összegben jelöltünk meg ) nem példányonkénti fix összegben, hanem százalékban határozzák meg. Ez pedig nem kevesebb, mint a könyv árának 50- 60 % -a. Miért tartom ezt rendkívűl igazságtalan, káros módszernek ( a mérték arcátlanságáról most nem beszélnék )? Nagyon egyszerű: mert ezek szerint XY szerző A/5 méretű, puhafedeles, 400 oldalas, 1.000 forintba kerülő könyvét 500 forint ellenérték fejében értékesítik, míg ZX író A/5 méretű, phafedeles, 400 oldalas, 3.500 forintba kerülő könyvét 1.750 forint ellenérték fejében. Ez nevetséges, aránytalan, igazságtalan. Éppen annyi munka ugyanis az egyiket kihelyezni a boltok polcaira mint a másikat, és éppen annyi a helyigényük is, hiszen egyformák – csak az áruk különbözik. Mégis, az egyik szerzőt/ kiadót 1.250 forinttal rövidítik meg a másikhoz képest, ugyanazért a szolgáltatásért.

Mielőtt bármelyik kedves olvasó, vagy laikus  félreértené, gondolom mindenki tudja, hogy „természetesen” a terjesztők/ kereskedők a jutalékukon felüli részt csak hónapokkal a tényleges eladások után fizetik ki a kiadóknak, és azon keresztül esetleg a szerzőknek...azaz minden kockázat nélkül, bizományosként hajlandóak értékesíteni a könyvet?! Hajlandóak??? Lássuk csak:

2, Tudod- e kedves olvasó, hogy 2010-ben, Magyarországon, a könyvesboltok szerintem legalább 70- 80 százalékát ellátó, és üzemeltető könyvterjesztők/ könyvkereskedők nem tárgyalnak, nem állnak szóba sem közvetlenül egy szerzővel, sem pedig általuk kisebbnek tartott kiadóval? Nemhogy elkérnek az általuk értékesített könyvek árából 50- 60 % -t, de akárki még csak meg sem szólíthatja őket. Mi következik ebből? Az, hogy ha egy író végre nagy nehezen talál magának egy amúgy tisztességes, értékes munkát végző kiadót, aki hajlandó a könyvét gondozni, esetleg előfinanszírozni, de nem tartozik azon kevesek közé, akikkel a terjesztő/ kereskedő cégek hajlandóak szóba állni ( potom 50- 60 százalékért ), akkor kénytelen a kis kiadó felkérni egy nagy, és ismert kiadót, aki ugyan semmit az ég-világon hozzá nem tesz a könyv elkészültéhez, megjelenéséhez, ellenben hajlandó kihasználni nagyra becsült hírnevét arra, hogy vele szóbaálljanak a könyvterjesztők/ könyvkereskedők. Mindezekért cserébe kegyeskedik úgy tenni, mintha ő lenne az igazi kiadó, nyilván csupán azért, hogy az a kevés rájuk jutó pénz, még több felé osztódjon. Mielőtt azt hinné bárki, hogy viccelek, még javában írtam a könyvemet, amikor kiváncsiságból felhívtam az egyik legnagyobb országos, online könyvkereskedő céget, hogy milyen feltételek mellett vállalnák a kiadás előtt álló könyvem terjesztését? A válasz az volt, hogy ők írókkal nem szerződnek. „Igen ám, de nekem van egy kiadóm” feleltem, mire a válasz: „ kis kiadókkal sem szerződünk, csak a legnagyobbakkal”. Mire én: „mégis miért?”. Mire ő: „mert ha nem így tennénk, akkor legalább két embert fel kellene vennünk, annyira megnövekedne az adminisztráció”.

Most mit mondjak? Legalább őszinte volt. Bicskanyitogató, felháborító, őszinte...És azt akkor tudod- e kedves olvasó, hogy 2009. évben több mint 13 milliárd forintot költöttetek el ezen a piacon? Ugye te is azt gondolod, ebből nehéz is lenne kigazdálkodni azt a néhány plusz munkahelyet, hogy a dolgok esetleg normálisabban menjenek?

3, Az úgynevezett nagy kiadók, és a könyvesbolthálózatokat tulajdonló, üzemeltető kereskedők, valamint könyvterjesztők kartellszerűen működő, kvázi monopóliumokat hoztak létre. Ha szervezeti,  közvetlen tulajdonlási összefonódásról nem is beszélhetünk ( hja kérem, a GVH többszázmilliós estleges bírságai körültekintő megfontoltságra intenek ), a kialakult szisztéma, és néhány konkrét könyv megjelenésével kapcsolatos jelenségek párhuzamba állítása az általános helyzettel, nyilvánvalóvá teszi ezt! És ez baj. Nagyon- nagy baj. Ettől kezdve egyértelmű az erőfölénnyel való visszaélés lehetősége, egyértelmű a diszkrimináció jelenléte, és még csak nem is ezt tartom a legrosszabbnak. Hanem sokkal inkább azt, hogy az ezzel a gazdasági hatalommal való visszaélés,  egyenes út a kulturális értékek erodálódásához. Ettől kezdve kedves olvasó, ugyanis nem a te igényeid, a te értékítéleted, a te keresleteti megnyilvánulásaid fogják eldönteni, hogy milyen minőségű, értékrendű, színvonalú könyvek válnak divattá, „trendivé”, egyáltalán elérhetővé, megvásárolhatóvá, hanem azok diktálják és befolyásolják a piacot kulturális oldalról is, akik a boltokkal, és az azokhoz vezető logisztikával rendelkeznek. A könyvpiac ma Magyarországon, az én véleményem szerint, sokkal inkább van jelentős ingatlanvagyonnal – bolthálózatokkal - rendelkező kereskedők ( mondhatnám, hogy szatócsok, de senkit nem akarok megbántani )  befolyása alatt, mint bármilyen, a kultúrához köthető társadalmi réteg-, igény, esetleg intézmény, vagy leginkább az egésznek értelmet adó olvasóközönség hatása alatt. Természetesen tisztelet, a szerencsére nem kevés kivételnek.

Nem gondolom, hogy az irodalomat, a kultúrát, úgy is mint üzletet, kereskedőknek kellene irányítaniuk. Nekik „csak” felfuttatniuk kellene azt! De nagyon.
Ugye, ennek a blogbejegyzés- sorozatnak a főcíme az, hogy „kik döntik el, melyik könyv a jó?”.

Hát sajnos nem te döntöd el kedves olvasó. Megmondják neked. Valószínűleg életed legjobb könyveit, bár már rég megírták, soha nem veheted meg! Mert egyszerűen nem engedik. Esetleg nem hiszel a kartellszerűen működő monopólium, a terjesztő/ kereskedő/ privilegizált nagy kiadók összefonódásának elméletében?

Akkor vajon mivel magyarázhatjuk azt, hogy amíg a terjesztők/ kereskedők az írókkal egyáltalán nem-, a kiadók túlnyomó többségével szintén egyáltalán nem állnak szóba ( bizományosként sem, kockázat nélkül sem, 60 % jutalék fejében sem ), addig néhány olyan szerző, aki nem kiadatni akarja a kevés privilegizált kiadó valamelyikével, a magától, a maga késztetéséből megírt könyvét, hanem ezeknek a kiadóknak a szerződéses alkalmazásában állva, a kiadó „rendelésére”, iránymutatása mellett, ezen kiadók által meghatározott stílusú, műfajú könyveket „gyárt”, nem csupán ott lehet minden könyvesboltban, hanem mind az eladóhelyi ( könyvesbolton belüli ), mind pedig a kereskedelmi reklámeszközökön igénybe vett marketing tekintetében olyan előnyökben, „juttatásokban” részesül, hogy az felfoghatatlan? Tudod- e kedves olvasó, hogy a Skála Metro üvegfelületén hirdetni egy hónapra minimum 4- 5 millió forint, plusz durván 2  millió forint gyártási költséggel jár? Szerény becslésem szerint, egy – egy ilyen, legalábbis „érdekes” karriert befutott könyv reklámozására minimum30 – 40 millió forintot költenek.

Ugye nem gondolhatjuk komolyan azt, hogy nincsenek összefonódások, és ezeket csupán a fentebb az „aránytalanságok”  címszó alatt becsült, a kiadóknál maradó könyvenkénti 190 -és 1.050 forint közötti összegekből finanszírozzák?? Ugyanis ez matematikailag sem jön ki...

De tisztázzuk: ha egy kiadó ezt bevállalja, az általa jónak tartott szerző jónak tartott könyvével kapcsolatban, ez a magánügye, ez ellen senkinek nem lehet kifogása! Azonban ez közgazdsági nonszensz! Márpedig ha a kiadó a terjesztőkkel és kereskedőkkel együttműködve teszi ezt, miközben azok a szerzők, és kiadók túlnyomó többsége számára még az eladóhelyi megjelenést is lehetetlenné teszik, az nem más mint diszkrimináció, és piaci erőfölénnyel való visszaélés. Egyéb káros, például az ízlést negatív irányban befolyásoló kontraszelektív hatásairól most ne is beszéljünk!

4, A kiadók legnagyobb része nem KIADÓ. Szerintem. Csak a hozzájuk forduló szerzők elenyésző részével szemben azok, gyakran szinte semmit nem vállalnak be az eredetileg színtisztán kiadói – jellegű feladatokból, kizárólag a nyomdai előállítást intézik. Pedig egy könyv gondozása ennél sokkal többet jelent! Mert egy könyvet, egy szerzőt igenis gondozni kell, útjára kell indítani, és ez klasszikus kiadói szerepkör lenne. Rendezvényeket szervezni számára, eljutatni a könyvet kritikusokhoz, szakmai fórumokra, pályázatokon részt venni vele, vagy általa, hirdetni, propagálni. Ösztönözni a szerzőt érdekvédelmi, szakmai szervezetekbe való belépésre, azokban szerepvállalásra, sorolhatnám napestig. Nem szabadna, hogy egy kiadó, csupán nyomdai közvetítővé degradálódjon! Ezzel szemben sajnos, szerintem a szerzők legnagyobb része totális önmenedzselésre, és gyakran önfinanszírozásra kényszerül. Eleve, a korábban bemutatott kartellszerű képződmények miatt, nincs is szabad kiadóválasztás! Helyesebben szólva kiadóválasztási kényszer van: ha azt akarod, hogy boltokban is kapható legyen a könyved, akkor csak „A”, „B”, „C”..- kiadót választhatod! Nem azt, amelyik törődne veled, gondozná a könyvedet, nem. Óriási hiba ez. Egy író a legritkább esetben menedzser, ő alkotó, ahhoz ért ( ha ért ), hogy könyvet írjon, gondolatokat, eszményeket, vagy akárcsak kikapcsolódást közvetítsen, nem lenne szabad elvárni tőlük, hogy önkifejezési kényszerüket kihasználva, saját maguk bukdácsoljanak ebben a csúfos könyvkiadási vurstliban, mint önmaguk menedzserei.

De azért mégis, a kiadók védelmében: nem a kiadók létrehozói, tulajdonosai, és nem feltételenül az ezekben dolgozó, a kultúrát, irodalmat szerető, azért tenni akaró számtalan derék ember a hibás abban, hogy ez ma a helyzet. Hiszen mint fentebb írtam, kiszolgáltatottak ők is annak a kevésnek, akik a bolthálózatok ingatlantulajdonlását kihasználva falakat húztak a széles nyilvánosság ( értsd: az értő olvasóközönség ), és a szerzők közé, és a vizesárok hídját ők engedik le- és fel, kényük- kedvük – no és persze profitelvárásaik – szerint.

Szánalmasságok, avagy celebkultusz az irodalomban.

Megmondom őszintén, amikor erről beszélek, a sírás és a nevetés egyszerre fojtogat. A sírás talán csak némi megbocsájtható irigység okán, a nevetés sokkal inkább, mert az, amit látok, tényleg annyira szánalmas. És közben kárörvendek, hogy lám- lám, kedvenc monopolszervezeteimnek csak ennyire futja. Mert nem is lehet letagadni, eme jelenség is egyértelműen az ő számlájukra írható, bár nem tőlük indult ki, de ők biztosítanak terepet hozzá....az igazi érték, és az igazi színvonal háttérbe szorítása mellett. Nem tőlük indult ki, hanem egy sokkal nagyobb „hatalom”, a nézettségi ( olvasottsági ) adatokat tűzön- vízen át hajszoló kereskedelmi televíziózás, és a nyomtatott bulvársajtó irányából.

Mielőtt bárki esetleg megvádolna azzal, hogy egyszerűen csak „savanyú a szőlő”, tételezzük fel, hogy én egy gyenge könyvet írtam. ( Te, kedves olvasó gondolhatod másként, remélem is, hogy így teszel :-) ). Mivel gyenge könyvet írtam, nem is várom el, hogy sztárolják. Különben is, szeretném leszögezni, hogy szerintem az, hogy melyik könyv a jó, abszolút szubjektív kategória, mert minden könyv, minden olvasónak mást jelent. Sőt, ennek megítélésében, csak és kizárólag az olvasó értékítélete a fontos.
Ezt csak azért bocsájtom előre, mert tudom, hogy nekem sincs jogom, vagy tudásom megítélni mások könyveit, vagy azokat értékelni, hiszen attól még, hogy nekem tetszik, vagy éppen nem, a többi olvasó gondolhatja ezt éppen fordítva is.

Van azonban egy jelenség, ami nekem egyáltalán nem tetszik, és ezt muszáj elmondanom. Igen, a celebkultuszról beszélek.


Azok a kedvenc „konglomerátumaim”, akikről mindeddig beszéltem, és akik az irodalmi divatot jelenleg az olvasóközönség helyett gyártják, generálják, szóval igen, azok, akik szerződtetett „bérírókkal” könyveket alkottatnak :-)), valamilyen, számomra teljesen érthetetlen okból azt hiszik, hogy csak olyan,  „szellemi mesterséges megtermékenyítéssel” létrehozott könyvet tudnak jó haszonnal eladni, amelynek szerzője celeb. Bocs a kifejezésért, egyenesen undorodok tőle, de ezzel kapcsolatban olyan jó érzés leírnom...mert éppen olyan a szó, mint a jelenség: szánalmas, ostoba.
Mert elnézést: könyvet bármilyen foglalkozású ember írhat, sőt, megengedem, jó könyvet is.
Ugyanis az író eredeti foglalkozása, miként végzettsége, szakmája, vallása, bőrszíne is, teljességgel lénygtelen! Csak az számít, milyen könyvet ír.
Mondom én. De kedvenc szervezeteim nem így gondolják, hanem éppen fordítva. Nem az a fontos számukra, hogy milyen könyvet íratnak..:-), hanem az, hogy kivel.
Tudod miért kedves olvasó? Mert hülyének néznek téged. Azt hiszik, neked nem az a fontos mit olvasol, hanem az, hogy kitől.
És ez rossz...nagyon. Mert éppenséggel egy celeb is írhat jó könyvet, sőt írhatja a világ legjobb könyvét is. De nem azért mert celeb, hanem mert tud írni.

Ezek az én kedvenc „összefonódott kiadóim”, sorra jelentetik meg az olyan könyveiket, amelyeket valamely volt, vagy akár aktív, jólismert újságíró, híres, szintén mindenki által ismert televíziós személyiség, vagy bármely más végről ismert celebritás írt. És ezeket a „kreált” könyveket gőzerővel nyomják, belépsz a boltba, és keresztül esel két szalmakazalnyiban ezekből, de esetleg nem tartanak Ady Endrét...Na jó, ez vicc, mert Ady van, de az egyenesen borzasztó, hogy amíg ugyanezen kiadók számos nagyszerű, tehetséges kortárs magyar író könyvét is megjelentetik, nulla marketinget fordítva ezekre, addig az általuk megtalált ügyeletes celebek könyveire, tízmilliókat költenek, és bestsellerlistákat állítanak ezekből. Mondjuk ezt nem nehéz, hiszen ők döntik el, mi kapható, mi kerül a kirakatba, és mi a pincébe, vagy éppen sehová.

Példa: Saját elveim szerint, az ismert televíziós, például lehet akár jó író, írhat nagyszerű könyvet. Ha így van, akkor teljesen mellékes, hogy ő ismert televíziós személyiség. De ha az illető könyvét azért reklámoznák gőzerővel, mert jó, és nem azért mert ő az ismert televíziós személyiség, akkor esetleg elkerülhetné az ilyen kritikákat:

„minden adott tehát egy izgalmas könyvhöz, amit azonban sajnos mégsem sikerült megírni. Egy ilyen szöveget bármelyik szerkesztő azonnal visszadobna átdolgozásra, pontosabban megírásra; ez így csak egy alapötlet, egy-két szereplő bemutatása, semmi több, és ott ér véget, ahol az igazi történet kezdődne. Nem tudom, elég lesz-e a sikerhez, hogy a Médiaunió kampányában
is szerepet vállaló …. neve van ráírva, de az olvasók szinte bizonyosan csalódni fognak.”

( Forrás: Kreatív Online 2010. szeptember 8. )

 Nem szeretném az illetőt megbántani, és ezek után az a minimum, hogy elolvasom a könyvét. ( lehet ugyanis, hogy tényleg jó, vagy nekem tetszik majd )  

De a kritika, a friss kritika miatt jól példázza, mit tartok nevetségesnek ezen kiadók/ terjesztők celebkultuszában. Arról már nem is beszélek, hogy bizonyos celeb ( újságíró ) hölgyek könyveinél már nemcsak hogy a tartalom teljesen mellékes, de már a név sem elegendő, még dögösnek is kell kinézniük....
a saját könyvük címlapján, reklámjain! Pfff....:-)

Bájos ez a magyar kereskedelmi média, nem igaz? Csak tudjátok, egyet nem értek?! Fordítva miért nem működik ez az áramlás? Vajon mikor ismeri fel a kereskedelmi televíziózás teszem azt, hogy a Győzike showban, vagy valamelyik reality műsorban milyen kiválóan mutathatna Esterházy Péter, Rácz Zsuzsa, Konrád György, ne adj isten Kertész Imre? :-))

Egyoldalú ez így kéremszépen. És tényleg szánalmas...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.