Utóvizsga Szerelemből - utóvizsga ( kellene ) könyvterjesztésből, könyvkiadásból...

Miért nem kaphatók egyes könyvek bizonyos boltokban?

A következő egy- két hétben, erről a témáról fogom elmondani a véleményemet. Előre látom, sokan nem fognak szeretni ezért...nem baj, én sem szeretek mindenkit.
Mégis miért a témaválasztás? Nos egyik kedves olvasóm, aki a balatoni promóciós jellegű könyvértékesítésünkön, Siófokon másodikként vásárolta meg az Utóvizsga Szerelemből című könyvet, az elolvasása után megkeresett engem kedves, érdeklődő levelével. Mivel a történetre koncentrált, és szerencsére magával ragadta a tartalom, megfeledkezett arról, hogy egy frissen, és ráadásul magánkiadásban megjelent könyvről van szó, és  számomra ugyancsak megtisztelő módon, sokkal nagyobb "felhajtást" feltételezett a terjesztéssel, és a megjelenéssel kapcsolatban, mint ahogyan az kezdődött.

Hogy esetleg nem tudjátok, mi az a "magánkiadás"? Nem baj, én se nagyon tudtam. Ma már sajnos tudom, tudnom kell. A későbbiekben erre is kitérek majd illő részletességgel.
Most azonban azzal kezdeném, mivel kellett kedves levélírómat "lehűtenem",  kivonatosan idéznék a neki írt egyik válaszlevelemből, azt hiszem önmagáért beszél:
 
Azt írja:

"Nem értem,hogy ha valami jó,akkor hogy-hogy nem teszik ki a polcra,nem csinálnak neki a könyvesboltok legalább egy pici reklámot."

Nos ez egy bonyolult, és sokoldalú probléma. Véletlenül azért tudom a válaszokat, mert igazából 1995 óta reklámmmal foglalkozom. Az helyzet, hogy az, hogy valami "jó", általában véve szubjeltív - ki mit tart annak. És a reklámipar, éppen ezt a szubjektivitást akarja befolyásolni, azaz azt akarja sugallni, hogy az, amit éppen reklámoznak, az a legjobb, mindenkinek. Ezzel nem is volna semmi baj, hiszen a reklámszakmának éppen ez a feladata, jóllehet mindannyian tudjuk, hogy azért mert a tv-ben az xy sonka reklámja megy állandóan, egyáltalán nem biztos, hogy a zx sonka nem sokkal jobb, és olcsóbb, stb.
A probléma sokkal inkább az, hogy nálunk sajátos módon nem a reklászakma reklámozza a könyveket ( mondjuk az írók, szerzők, kiadók megbízásából ), hanem a könykereskedő, könyvterjesztő cégek teszik ezt!
És ezt a problémát csak súlyosbítja az a tény, hogy ezek a könyvterjesztők, kiadók nem azt reklámozzák "ami jó", hanem azt, amit el akarnak adni, amit éppen ezért ők állítanak be jónak, amit végső soron nem a szerzők, hanem saját maguk teremtettek meg!
Márpedig örökérvényű igazság, és sok történelmi példa is mutatja, hogy ha valamit - aminek akár semmi köze az igazsághoz - kellő gyakorisággal sulykolnak, szajkóznak a média nyilvánossága által, az előbb- utóbb elfogadottá válik. Példaként lehet azt is megemlíteni, hogy az emberek nem feltétlenül azért néznek mondjuk Győzike show-t, mert igénytelenek, hanem mert ezt árulják nekik...( ezért sem szabad senkit elítélni pl azért, ha azt nézi...)

A könyvek, amiknek a reklámozására célozgattam, valószínűleg nem azért vezetik a hazai eladási listákat mert annyira jók, hanem azért, mert a kereskedőik ezt kínálják, és részesítik minden más - adott esetben sokkal jobb - könyvvel szemben, hogy úgy mondjam "tisztességtelen előnyben".  Ma például bementem a Szent István körúti Örkény István könyvesboltba, és megkérdeztem a számítógép/pénztárgép előtt üldögélő fiatalembert, hogy van-e lehetőség, a kiadóm által megjelentetett könyv bizományosi értékesítésére az ő boltjukban ( mivelhogy a könyvet sehol nem láttam ), a válasz az volt, hogy nincs, mert nekik kizárólag az XY Kiadó szállít. " Nagyszerű, - mondtam - mert az XY rendelt tőlünk könyveket" . Erre megnézte a számítógépén az XY könyvlistáját a cím szerint, és közölte, hogy valóban, náluk létezik a könyv. Mire megkérdeztem, hogy mégis, min múlik akkor, mit kellene tennünk, hogy ide is kerüljön belőle? A válasz az volt, hogy ha bemutatom a könyvet, és úgy ítélik meg, hogy jó, akkor majd rendelnek esetleg XY- tól. Mire én: "és ki dönti el, hogy jó-e?" Válasz: "én". "
 
Nos eddig az idézett részlet a levelemből, a folytatás pedig olyannyira viccesre sikeredett - immár a naaagy, személyes valóságban -, hogy muszáj elmondanom!
Szóval, cirka két héttel később, fogtam egy példányt a könyvemből, hónom alá vettem az egyik legismertebb napilapban a könyvről megjelent kritikát, és kopogtattam megest, a jól ismert bolt ajtaján.
Mit tesz Isten, a fiatalember ott ült a helyén, ám ezúttal ott állt mellette egy idősebb úr is, aki talán a főnöke lehetett... Kérdő pillantásukra közöltem, hogy én volnék az, aki egy- két hete érdeklődött, és ezúttal elhoztam a kérdéses könyvet, és egy kritikát is róla. Az idősebb úriember érdeklődve lapozgatni kezdte a "terméket", míg fiatalabb kollégája a kritikába mélyedt el.
Jómagam zavartan tébláboltam a pult előtt, "hiába no, most döntik el, eléggé színvonalas-e a művem, hogy miután a Főbeszállító, nagy és neves kiadó amúgyis rendelt belőle, netán még ebbe a boltba is bekerülhessen".
Kisfiús zavaromban, párbeszédet kezdeményeztem a könyvet olvasgató idősebb, amúgy szimpatikus úrral, valahogy ilyesformán:
 
- Tudja..., azért ez eléggé szánalmas...
- ??? - kérdő tekintet a szemüveg felett.
- Hááát, hogy ...izé, a szerzőnek személyesen kell ...hogy is mondjam, könyörögnie, hogy bizományba, azaz semmit nem kockáztatva, a saját költségeinken kiadott könyvet nem-e lehetne-e, esetleg...
- Nézze fiatalember, - ezt máris jópontként könyveltem el - nem erről van szó. Tudja, azt csak a legnagyobbak, - biccentett közben a Nyugati téri Alexandra könyvpalota irányába fejével - a Libri, az Alexandra teheti meg, hogy a nagyobb üzleteiben a teljes spektrumát ki tudja helyezni a könyvkínálatnak. Egyszerűen a helyigény, és rendkívűl nagy választék miatt...
- Igen...ezt meg is érteném, csak tudja háromezer boltot nem járhatok végig személyesen, ráadásul az én kiadóm nem csináltat nekem szilikonciciket, de még a Skála Metro üvegfelületére sem teszi ki a könyvem reklámját havi hat millióért....- mondtam fanyar mosollyal.
- A szilikoncici még nem is volna baj, - nevette el magát - de sajnos szilikonfütyit sem csináltatnak, se nekem, se magának...
 
Ezt az őszinte, belülről fakadó öniróniát már én sem álltam meg nevetés nélkül, aztán abban maradtunk, hogy csupán ennyire gondoltak a legutóbb is, hogy megismerjék kicsit a könyvet, és ezekután rendelni fognak belőle a bolt számára, azzal elköszöntünk. Hogy mennyire nem voltam szánalmasan zavart, azt az is jól jelzi, hogy hangos "visszonthallásrával" léptem ki az ajtón.
 
Hiszek nekik.
 
Jó.
Jó?
Egy frászt jó.
A kedves uraknak, ott a boltban, teljesen igazuk volt.
De azt gondolom, nekem is - minden szerző nevében! - teljesen igazam van.
Akkor pedig valami nagyon, de nagyon nem stimmel a magyarországi könyvkiadás, és könyvterjesztés/ kereskedés piacán.
 
Hamarosan folytatom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.