Moubsir Mustafa emlékére

Amikor Gibraltár szikláin álltam tíz éve, végre a saját szememmel is láthattam. Mindig vágytam rá.

Tudtam, hogy Marokkó közel van.

Körülöttem a nevezetes majmok; lopkodtak a turistáktól, úgy ahogyan a nagykönyvben meg volt írva. Egy híres- nevezetes cseppkőbarlang, ami nyomába sem ér a miénknek, odahaza. Kopár kövek mindenütt, tikkasztó forróság, odalent a kikötőben néhány valóban hatalmas hajó. Ennyi. Köröskörül sorstársak izzadtak Európa és a tengerentúl mindenféle tájairól. Úgy tettek, mintha Gibraltár valóban csodálatos lenne. Annyi pénzért muszáj volt úgy tenniük, hiszen egyikük sem tűnt olyannak, mint aki szívesen pofozná fel magát.

Tudtam, hogy Marokkó közel van.

Nem törődtem velük, egyszerűen álltam ott; mit tudhattak ők az igazi csodákról? Néztem a déli horizontot a szoroson túl. Titokzatos, párába vesző domborulatok, inkább bizonytalan impressziók; ennyi volt csupán. De Lennon és Ono is velem nézte. És láttam a különös hangulatú Casablancát csodálatos, tüllfátyolba öltözött hastáncosnőkkel még kisfiú koromból, és elmondta nekem Jékely Endre, hogy ott élt valamikor a legnagyobb testű, a berber oroszlán. És láttalak téged, aki ott születtél, és attól fogva barátodként szerettél, hogy tudásomat fitogtatva berber barátomnak szólítottalak, még nyolcvanháromban a koleszban. Ahányszor találkoztunk, annyiszor erősítetted meg büszkén: „berber vagyok”. Úgy láttalak, amilyennek megismertelek. Egy apró termetű, vékonydongájú, de csupa izom, kígyó testű srác, ragyogó okos fekete szemekkel, aki még a tornaterem parkettáján is képes volt hanyatt vetődve ollózni. Mi több, be is lőtte. Penge voltál. Hollófekete, hosszú, hullámos fürtök keretezte arc hajolt a biliárdasztal fölé, és a golyó engedelmesen, pontosan gurult az előre bemondott útján. Mindig. Még a csocsó merev, béna műanyagcsatárait is életre keltetted villámgyors laza csuklóddal, és minden héten legalább egyszer kuszkuszt főztél a barátaidnak a koleszban. Akcentus nélkül beszélted a magyart. Az élőt, a szlenget is. Nem azért mert nevelőtanár voltál, hanem mert ilyen voltál. Csupa élet, csupa szeretet. És nagyon magányos, azt hiszem.

Tudtam, hogy Marokkó közel van.

Odaértem a Honvéd kórház hatszázhuszonhatos kórterme elé, megláttalak még a folyosóról, ahogyan ültél az ágyad szélén. Egymásra néztünk Sofival, és mindent láttunk a másik szeméből. Nem túloztak közös barátaink, akik három hete szóltak, hogy nagy baj van veled. Elmenni készülsz. Ránk néztél, és amikor felismertél minket egy kis élet költözött a szemedbe. Mosolyogni próbáltál. Én nem tudtam, csak sírni. Ott álltam melletted, akivel négy éve még fociztunk a füves nagypályán, és nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Aztán segítettünk visszafeküdnöd az ágyra, és beszélgettünk. Nehezen ment. Neked azért mert már nem volt erőd hozzá, nekünk meg azért, mert már nem volt erőd hozzá.
„Szétesett a csapat...” mondtad. „Mi van veletek?”
Azt hazudtuk, hogy jól vagyunk, és minden rendben. Aztán csak simogattam a fejedet, és csupán ennyit tudtam mondani: „szeretlek berber barátom”. „Én is szeretlek benneteket” felelted.

Tudtam, hogy Marokkó közel van.

Letaglózva, még vagy negyedórát ácsorogtunk a járdán Sofival, a kórház előtt, és nem akartuk megérteni a megérthetetlent. Aztán ment ki- ki a dolgára. Úgy tettem mint a strucc; minden nap eszembe jutottál, de nem kérdeztem semmit. Azt gondoltam, így talán örökké tarthat, mert azt akartam gondolni. De te nem engedted, hogy buta legyek. Tegnap hajnalban meghaltál.

Érzem, hogy Marokkó közel van.

Te vagy Marokkó.

Budapest 2011. október 6.

Kárpáti Zoltán

Hálával és köszönettel Sudár Zsuzsának és Biacsics Lászlónak, akik végig a gondodat viselték, Bischof Lacinak, Veress Jóskának és mindazoknak, akik a barátaid voltak és megpróbáltak viszonozni neked valamit a te barátságodból.

KZ.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.