Ötzi jól aludt, de aznap is korán ébredt, alig pirkadt. Jóleső morgással fészkelődött még kicsit a hatalmas medvebőr alatt, és ahogy a forgolódás közepette megérezte a mellette fekvő nőstény puha, meleg tomporát, azonnal felhorgadt benne a vágy, és amúgy félálomban rögvest magáévá is tette a mellette fekvőt. A másik nyolc csak hortyogott a nehéz levegőjű, kicsi barlangban, mint akiket agyonvertek; senki nem riadt fel a kéjes szuszogás és a beteljesedő hörgés hangjaira.
 

Lerúgta magáról a bundát, kiszédelgett a barlang elé, és a harmatos fűbe letottyanva megdörgölte álomittas szemét. Miután kigyönyörködte magát a csodaszép lankákat váltogató hósipkás hegycsúcsok látványában, vetett még a hamvadófélben lévő tűzre néhány redves fatuskót a többiekre gondolva, vállára kanyarította ócska tegezét, felmarkolta íját és lándzsáját, és útnak indult. Tudta, hogy csak estére ér vissza, és a veszélyt is érezte minden zsigerében, de ez az érzés annyira mindennapos volt, valahányszor csak elhagyták a barlangot, hogy most sem okozott neki fejtörést. Már három napja benne volt, hogy el kell küldenie az üzenetet távoli testvéreiknek. Akkor vette észre, hogy megkezdődött a szarvasok vonulása, de csak ma szánta rá magát. Szerette a kis barlang környékét, már harmadik éve lakták - egy hatalmas medvével cserélték ádáz küzdelem árán. Nemigen kivánkozott hosszabb vándorútra, és a két fiatalabb nőstényt sem szívesen hagyta hátra.

·•·

    Kriszta nyugtalanul aludt, és amikor felriadt, álmosan hunyorogva tapogatózott a hatalmas franciaágy másik felén. Riadtan felült, a félig leeresztett reluxa résein szemébe csillant az első   napsugár. Megdörzsölte szemét, és akkor vette észre, hogy nem csupán üres a másik ágyfél, de mégcsak nem is feküdtek benne. Durcásan biggyedt le szája széle, alig két éve voltak házasok. Amikor csendesen nekitámaszkodott a nappaliban az ajtófélfának, férje karikás szemekkel, és azzal a kisfiús, bűnbánó mosolyával nézet rá a számítógép mögül, amivel mindig levette a lábáról.

  - Laci, te nem vagy normális, esküszöm! - korholta halkan. - Egész éjjel le sem feküdtél, pedig azt mondtad este, hogy tíz perc és jössz! Reggel van és még mindig azt a rohadt monitort bámulod. Szeretsz te még engem?!
  - Istenem kicsim, hogy kérdezhetsz ilyen csacsiságot? - kérdezte Laci felállva a gép mellől, miközben gyengéden átölelte derekát, és megcsókolta puha, meleg száját. - De mondtam neked, hogy ha holnap el akarunk utazni, akkor muszáj előre dolgoznom, hogy a hotelben csak a tiéd lehessek! Legalább harminc mailt kellett megválaszolnom, és közben is jött egy csomó! - panaszkodott szinte nyafogva.
  - Néha úgy érzem, hogy a rohadt e-mailjeid fontossabbak neked, mint az, hogy velem legyél! Már két hete hozzám sem nyúltál, mindig csak a munka, meg a főnök, meg a prezentációk! Megcsúnyultam?! Nem kivánsz már?! - kérdezte és kétségbeesett szemét elfutotta a könny.
  - Drága szerelmem, miket beszélsz? Meglátod, holnaptól, egy álló hétig ki sem mászok az ágyunkból! - simogatta meg az arcát kedvesen.

·•·•·

   A másik horda emberei, akik ugyanazt a tetovált jelet viselték felkarjukon, mint Ötziék, a harmadik hegycsúcson túl tanyáztak. Két barlangot laktak egymástól nem messze, és tizennégyen voltak, köztük kilenc nőstény. Évekkel ezelőtt velük cserélték a két fiatal nőt, két farkaskölyköt, és három szarvasborjú húsát adták értük. Odajutni most soknapos kerülő lett volna, annyira felhízott a nagy gleccserjég, de innen az első hegy tetejéről el tudta küldeni az üzenetet. A jégfolyam szélén kapaszkodott egyre feljebb, ahol a magas gazba puha hó keveredett, és meg tudott kapaszkodni a cserjék lelógó ágaiba. Amikor felért kifújta magát, óvatosan körülszimatolt mielőtt kilépett a nyílt tisztásra, majd rögtön a tűzgyújtáshoz készülődött. A gleccser bőségesen gondoskodott tüzelőről, a jég innenső oldalán rengeteg száraz, korhadt faáagat talált. Összehordta a rőzsét nagy halomba, majd türelmesen forgatni kezdte két tenyere között a  puha kéregbe nyomot botocskát. Hamarosan vékonyka füstcsík szivárgott a kéregdarabból, majd az odakészített kis nyaláb szalma is lángra lobbant. Mikor már ropogott a hatalmas máglya, megnyugodott; ösztönösen érezte, hogy a tűz közelében nem kell tartania a vadállatoktól. Alaposan belenyomkodta a válláról lehengerített állatbőrt a hóba, aztán színére fordította, amíg eléggé vizesnek nem találta. Amikor a máglya tüze alábbhagyott, nagy rakás nedves füvet szórt a parázsra, amitől hatalmas, sűrű füst böffent fel. Gyorsan a parázs fölé kanyarította a vizes bőrt, majd ütemes, kiszámított mozdulatokkal időről- időre félrehúzta azt. Tekintete kiváncsian kalandozott a szabályos távolságban egyre magsabbra szálló füstgomolyok után, és a testvérekre gondolt, és a szarvascsordákra, amiket a Nagy Lapályon találnak majd neki köszönhetően. Cserébe tavasszal elhozza tőlük azt a magas, hosszú barnahajú nőstényt is. Amikor elfogyott az odakészített nagy halom vizes fű, rögtön útnak indult hazafelé. Most már elküldte az üzenetet, de egy percet sem akart tovább erre vesztegetni. Hiányzott a barlang, és furcsa, idegenszerű érzés kerítette hatalmába. A nőkre gondolt, és megszaporázta lépteit, hátha még világosban visszaér. Amikor a barlanghoz vezető lankás aljához ért, a csaliton átvágva, vízcsobogást hallott. Óvatosan húzta félre a fűzvesszőket, és meglátta a két nőstényt a patakparton guggolva, amint szomjukat csillapították. Két hatalmas ugrással mögöttük termett, és az íját elhajítva megragdta az alacsonyabbik csípőjét, míg a másik visítva iramodott a barlang felé. A kiválasztott egykönnyen megadta magát, és Ötzi úgy üzekedett vele, mintha még sosem lett volna nővel. Amikor kedvét töltötte végre, felcammogott a többiekhez. A barlang szájánál jó tűz lobogott, és leült kicsit, hátát a sziklafalnak támasztva. Nézte a titokzatosan hunyorgó kis fényeket az ég sötétjén, és elégedetten dörmögött. Mikor jó órával később leheveredett megszokot helyére, magára rángatta a nehéz medvebőrt, és azonnal jóízű álomba merült. Eszébe sem jutott többé a társainak küldött üzenet.

   Ötzit hat hónappal később, egy idegen horda tagjai lenyilazták, miközben a nagy gleccseren kelt át, útban testvéreihez, a magas, hosszú hajú nőstényért. 5.300 éven át feküdt temetetlenül, a jégbe zárva. A szerencsétlen lúzer...

·•·•·

  A Flamingó recepcióján Laci intézte a bejelentkezést, miközben csinos kedvese kényelmesen befészkelődött a hallban álló elegáns fotelek egyikébe.

  - Ez itt a reggelizőkártya, ez pedig a kulcskártya, a villanyt is ez kapcsolja az egész lakosztályban. Ezzel tudnak a fitness recepción törülközőt igényelni, a köntösöket a fürdőszobában találják kikészítve - mondta kedves mosoly kiséretében a recepciós kisasszony.
  - Köszönöm... felelte Laci, majd óvatosan oldalt pillantva megkérdezte még: - a wifi kódot meg tudná mondani esetleg?
  - Parancsoljon - firkantotta fel egy kis cetlire rutinosan a recepciós.

A minden igényt kielégítő, barátságos apartman balkonjáról a Tihanyi Apátságra nyílt kilátás, míg a hálószoba ablakából a kertben lévő modern fürdőkomplexum üvegkupolája látszott hivogató fényeivel. A hálószoba közepén ropogós ágyneművel vetett kényelmes franciaágy terpeszkedett vágyakozva.

  - Istenem, ez gyönyörű - ölelte át Kriszta kacagva -, gyere, ezért kapsz egy csókot! Várj, csak lemosakszom, mindjárt jövök - tette hozzá izgatóan, amikor egy perc múlva kifulladva kibontakozott az ölelésből.

A fürdőszobában gyorsan lezuhanyzott, harisnyát húzott, felvette azt a leheletnyi egyrészes kis feketét, amit Laci annyira imádott, finoman beparfümözte magát, és visszabújva a tűsarkúba lépett be a nappaliba. Arcára fagyott a vágyakozó mosoly, miközben Laci észbekapva, ijedten csapta le a notebook fedelét, mint akit tiltott dolgon kapnak rajta váratlanul.

  - Drága csillagom, te vagy a legszexibb nő a világon, és már alig bírok magammal, hidd el nekem! -  hízelgett hozzá lépve, a nyakát csókolgatva. - De annyit meg kellett igérnem a főnökömnek, hogy ha megérkezünk, küldök neki egy bejelentkező e-mailt, csak, hogy láthassuk, működik- e a kapcsolat! De megmondtam neki, hogy maximum ennyi, egy hétig nem vagyok elérhető, csakis végszükség esetén!
  - És a mi kapcsolatunk működik? Az nem érdekli a kibaszott fönőködet? - fakadt ki Kriszta elkeseredve, eltolva magától a férfit.
  - Édesem, ne csinálj ebből ekkora ügyet! Csak te számítasz, hiszen megígértem! Csak becsekkolok, megnézem feláll- e a rendszer, és máris a tiéd vagyok! Tudod mit? Menj le addig, ülj be a jacuzziba, vagy a szaunába, fél óra múlva lent vagyok én is, aztán vacsora gyertyafénynél, és átszeretkezzük az egész éjszakát! Jó lesz, drága? - eresztette el legsármosabb mosolyát.

Alig várta, hogy becsukódjon felesége mögött az ajtó, és beindíthassa a gépet. Érezte, hogy ezúttal a végsőkig túlfeszítette a húrt, és szeretett volna mielőbb túl lenni azon az átkozott e- mailen, amit megigért a górénak, hogy mielőbb utána mehessen. Amikor beüzemelte a gépet, türelmetlenül klikkelt a levelezőrendszer ikonjára. „Önnek öt új üzenete van”. „A francba, hogy nem tudnak lekattani rólam, pedig küldtem egy körmailt, hogy egy hétig ne keressen senki!” dohogott hangosan, és elfelejtette, hogy éppen ő nem akarta az automata választ beállítani, holott a főnöke jóindulatúan ezt javasolta neki. „ Ugyan Lacikám, menj, és örülj a gyönyörű asszonykádnak, egy hétre senki sem nélkülözhetetlen!” mondta az Öreg. Attól félt, ha egy hétre nélkülözhető, akkor akár örökre is az lesz. „Ne viccelj Főnök, attól nem jut belőlem kevesebb az asszonynak, ha legalább e- mailen el tudtok érni engem?!” nevetett kényszeredetten.
„Nézzük csak: új üzenetek, igen, > üdv Tamás, megérkeztünk, ha bármi gond van jelezd kérlek, három óránként ránézek a leveleimre. Máris hiányzik a cég! <” pötyögte még hozzá, miközben hizelkedő mosoly ült az arcára. A küldés gombra klikkelt, aztán a beérkezett üzeneteket nyitotta meg.„Na, nézzük, ki a franc írt, ezt az ötöt még gyorsan megválaszolom, aztán kikapcs!”. Miután az ötödikkel is végzett, újra ráklikkelt a „beérkezett üzenetekre”, és idegesen nézte a monitort: „Önnek kilenc új üzenete van”.

·•·

Kriszta szégyenlősen fogta össze magán a hófehér köntöst, miközben odanyújtotta a törülközőkártyát a helyes, szívdöglesztően szépszemű, ápoltan borostás fiatal wellnes recepciós srácnak.

  - Parancsoljon hölgyem - hajtotta elé a pultra a friss, illatos fürdőlepedőt a fiú. - Ha bármiben tudok segíteni, este kilencig itt talál. A medence melletti bárpultban lévő telefonról pedig tud italt rendelni, a 2412 -es melléket kell hívnia, és pár percen belül viszem is a rendelést.
  - Nagyon kedves, de nem akarom ugráltatni...biztosan van éppen elég dolga... - felelte a nő, és hangjában még mindig ott bújkált a megalázottság érzése, amit magával hozott a lakosztályból.
  - Ez a munkám, és higyje el, szívesen csinálom, de önt kiszolgáni amúgyis inkább jutalom lenne mint munka - mosolygott kedvesen.

Kriszta fülig pirult, és zavartan intett egy köszönetfélét, a medencék felé indulva. Alig voltak a fürdőben, a nagymedencében egy idősebb hölgy és egy szemüveges férfi úszkált, a jacuzziból pedig éppen akkor lépett ki egy nő a kislányával, egyedül maradt tehát. Jólesően bizsergette a finom meleg vizsugár a bőrét, és pár perc után felengedett kicsit a feszültsége. Nagyon megbántva érezte magát Laci visszautasítása miatt, aztán eszébe jutott a fiatal srác kedves bókja, és maga is megdöbbent, mikor érezte, hogy elönti a forróság. „Rendelni kéne valamit” mosolyodott el önkéntelenül, és jólesett eljátszani a gondolattal. Lehunyta szemét, fejét hátrahajtotta, úgy ábrándozott.

·•·

Elküldte a kilencediket is, nagyott fújtatott, aztán az órájára nézett. „Jézusom, már fél öt múlt, Kriszta több mint egy órája lement! Héttől meg már vacsora, ez nem lehet igaz!”. Mielőtt leállította a gépet, ösztönösen mégegyszer ráklikkelt a „beérkezett üzenetkre”. „A jó büdös francba, ez hihetetlen!” káromkodott dühösen a monitorra meredve: „Önnek tizenöt új üzenete van”. „ Anyátok!” gondolta, amíg végigfutott a feladók listáján. „Bassza meg, ez a kereskedelmi igazgató, ennek nem tehetem meg, hogy nem válaszolok, és az idióta  kör e-mailje miatt a többi is mind ehhez tartozik, na nézzük gyorsan, mit írt ez az állat!”.

·•·

Kisimította homlokából a nedves tincset, miközben az üres bárpult mellől tárcsázta a 2412 -t. A harmadik csörgésre felvették.
  - Parancsoljon, miben segíthetek? - kérdezte egy kedves női hang.
  - ...Ó...nem is tudom..., a medence melletti bárból telefonálok. Egy konyakot..kérhetnék estleg..? - nyögte a meglepetéstől zavarodottan, elhaló hangon a kagylóba.
  - Természetesen. Milyen konyakot óhajt?
  - Hennesy? - inkább kérdezte mint mondta, hisz abban a pillanatban megbánta, mikor a női hangot meghallotta, de már szégyellte volna, ha nem rendel valamit.
  - Köszönöm, azonnal visszük hölgyem!

„Legszívesebben elszaladnék” gondolta megsemmisülten, miközben félénken körülnézett a félhomályos kis helyiségben, hová is bújhatna el. „A francba is, mit keresek én itt?” kérdezte magától már elpityeredve. „Csak a tiéd leszek egy álló hétig!” csengett a fülébe, miközben szipogva a tenyerébe temette az arcát. A kéz hihetetlenül gyengéden érintette meg a vállát, összerezzent, és felpillantott könnyein keresztül, és amikor meglátta a kedves mosolyt a fiatal arcon, zokogásban tört ki. A fiú leguggolt mellé, és csak nyugtatta, csak nyugtatta. Kriszta fel sem fogta mi történik, amikor felhajtotta a konyakot felállt, félénken megfogta a felé nyújtott kezet, és engedelmesen ment a másik után, mintha álmában járna. Amikor magához tért bódultságából, feje a férfi izmos mellkasán pihent. Rápillantott az éjjeliszekrényen lévő kis órára; fél kilenc volt. Felkönyökölt, és elszégyellte magát, már éppen szóra nyitotta volna száját, valami magyarázkodás félét mondandó, de a fiú csak csendesen az ajkára tette az ujját.
  - Csitt! - mondta kedvesen. - Nem kell mondanod semmit. Csodálatos nő vagy, a legcsodásabb az egész világon.
A nő nagyranyílt szeme felragyogott, bájos mosoly ült az arcára, és csendben felvette köntösét.

·•·

Laci észre sem vette, amikor visszaérkezett. Csendesen bement a hálóba, kivette a ruháját a szekrényből, kiment a fürdőbe, lezuhanyozott és felöltözött, úgy állt meg az ajtófélfának támaszkodva. A férfi riadtan, karikás szemmel nézett vissza rá.
  - Úristen, így elment az idő, te egyedül vacsoráztál?! Ne haragudj drága! Azért..., jól érezted magad?
   - Nagyszerűen - felelt Kriszta megfejthetetlen mosollyal az ajkain. Akkor határozta el, hogy elhagyja a férjét.
   - Igazán örülök - mondta Laci -, majd holnap bepótolunk mindent! - tette hozzá, és újra a monitorra bámult, elklikkelve a tizenötödik üzenetet. Rettegve nyitotta meg a beérkezett üzenetek menüpontot, majd nagyot sóhajtott. „Nincs új üzenet” .

·•·

A férfi nyugtalanul forgolódott, aztán félálomban tapogatódzott maga mellett. Ijedten felült, és nézte a kihűlt, üres ágyfelet. Kibotorkált a fürdőszobába, megmosta az arcát, aztán lehuppant a nappaliban a számítógép elé. Tíz óra múlt öt perccel. „Hol lehet Kriszta, biztosan lement reggelizni?! De miért nem szólt nekem?” nyomott el egy ásítást, miközben szórakozottan, félig öntudatlanul bekapcsolta számítógépét. „Hát ez meg mi?”.  „Önnek egy új üzenete van” bambult a monitorra ostobán, majd megnyitotta az e-mailt.

„Laci! Elhagylak, mert én csak egy szolgálóleány vagyok, te pedig király vagy. Te vagy az e- mailek királya. Nyilvánvaló hát, hogy nem illek hozzád. És arra is rájöttem, hogy én a tüzet keresem, te pedig jégember vagy. Bár lehet, hogy ebben is tévedek: Ötzi valószínűleg tudott szeretni...  Volt feleséged: Kriszta”.

Budapest, 2010 november 22.
Kárpáti Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.