Hamis gyönyör - „hamis” megközelítés!

Mindenképpen csak idő kérdése lett volna, hagy valamikor a témához nyúljak, de megmondom őszintén, mostanában eszembe sem lett volna elővenni, ha november 4 -én a Szex & Más fórumrovatban nem indított volna valaki kérdezz - felelek tipusú vita topicot, a „luxusprosti válaszol” címmel, Szalai Vivien nemrég megjelent könyve, a Hamis gyönyör apropóján....
 


Talán nem most, az elején kellene leszögeznem, hogy a téma nagyon is húsbavágó kérdés ma Magyarországon - persze szerte a világban, de mi csak maradjunk most idehaza -, ezért senki ne vegye fanyalgásnak tőlem, ha a különböző irányultságokkal szemben finoman szólva is eltérő érzésekkel viseltetek! Túl sokan élnek ma ebből hazánkban ahhoz, hogy a témát félvállról vehetnénk. A témát, mondom látszólag egyszerűen, holott jól tudom, hogy egy nagyon szerteágazó, az élet rengeteg területét érintő probléma ez. Probléma, ami nem is mindig probléma, ugyanakkor néha a világ legnagyobb gyötrelme, szégyene. Könnyed, pikáns romantika, és olykor halálos, kilátástalan tragédia. Hogyisne, hiszen férfiakról és nőkről szól; ráadásul pénzről és pénztelenségről, ezért aztán természetes, hogy  fekete is, meg fehér is, hogy menyország és pokol is - egyben.

Tőlem aztán távol áll a prüdéria, és a témát tekintve távol áll tőlem az itélkezés is, de véleményem bizony van, és ennek szeretnék hangot adni, valószínűleg több fordulóban is. Nézzük akkor most, a megközelítéseket:
Amilyen régi maga a prostitúció, éppolyan régi az ábrázolására való törekvés az írott irodalmban - na és természetesen valamennyi művészeti ágban. Most azonban maradjunk szigorúan a könyvek világánál.

Azt gondolom, háromféle jól elkülöníthető megközelítése létezik a témának:
• irodalmi irányultságú
• tényfeltáró jellegű
• bulvár témaként való felvetés

1, Prostitúció és szépirodalom

Azt mondom Alberto Moravia, azt mondod Római lány. Azt mondod Émile Zola, azt mondom Nana. De feltűnnek ők bizony kedvencemben, a Diadalív árnyékában is Remarque tolmácsolásában, és hagy beszéljek kicsit haza, még az Utóvizsga szerelemből is tartalmaz érintőleges részeket velük kapcsolatban. És itt most mellékes a kérdés, hogy klasszikus szépirodalmról, vagy éppen olykor oktalanul „leponyvázott” kortárs könnyűműfajról beszélünk. Én bizony nem vagyok hajlandó a kanonizálásos társasjátékban résztvenni - istenem, már a kifejezés is mennyire hülye, idétlen! Hiszen éppen a témánkkal kapcsolatos egyezőségek mutatnak rá, hogy nincs értelme mesterséges különbségeket gerjeszteni író - és író között! Ítéljen az Olvasó, és az utókor...de magától!
Hiszen ki ne látná, hogy Paulo Coelho Tizenegy percében, vagy Henri Charriére Pillangójában éppen ugyanazért szerepelnek ők, mint a Római lányban, vagyis azért, mert az író, és az olvasó számára is fontosak: hiszen a szerelmeink ők, a lányaink, édesanyáink, testvéreink....itt élnek közöttünk, tetszik, vagy nem tetszik ez nekünk.

És egy valami közös, és a magam részéről ezért nem fogadok el semmiféle kánonteremtést:

Az író mondani akar valamit. Üzenni, valami nagyon fontosat. És tudja miről, helyesebben szólva kikről beszél! Mert ismeri őket. És szereti. A honnan, és a miért maradhat homályban, de aki olvasta ezeket a könyveket tudja, zsigereiben érzi, hogy hús- vér emberekről, valódi tapasztalásokról adnak számot a tartalmak, és csak ez a fontos! Ettől hiteles ugyanis.....


2, Prostitúció és a tényfeltáró irodalom

Az előbb, a szépirodalom kapcsán leírtam egy szót. Egy fontos szót: hitelesség.
Amikor az úgynevezett tényfeltáró irodalom foglalkozik ezzel a témával, látszólag megkérdőjelezhetetlen a jószándék: a téma mögött meghúzódó legfontossabb kérdésekre irányuló kutatómunka, a célzott, jobbító szándékú válaszkeresések. Havas Henriktől a Kurva élet, Csaplár Vilmos Kurva vagyok, vagy Dobray György K című könyve elvileg valamiféle riportkönyv funkciót volnának hivatottak betölteni, nehéz kérdésekre, sötét, titkos árnyoldalakra mutathatnának rá, bepillantást engedve a paraván mögé...ahová ugye az erkölcsös, ámde kiváncsi olvasó saját indíttatásból soha nem láthatna be...
Hm...a kisértés nagy, valljuk be! Akik ezt a műfajt művelik, pontosan tisztában vannak azzal, hogy már a puszta témafelvetés is biztos kasszasiker lehet, hát még az életközeli előadásmód, a hús- vér szereplők megszólaltatása!
A kisértés nagy. Igen. Vajon miért van ezen riportkönyvek olvastán amolyan „megerőszakolás életérzésünk?” Vajon csak azért merülnek fel bennem kétségek a „hús- vér mivoltot” illetően, mert a szerzők roppant érdekes módon, gyakran mindennapos szereplői az ízig- vérig bulvármédiának is?
Vagy csak azért, mert én is tudom, a kisértés nagy? És bizony az „átjárás” is nagy, a tényfeltáró irodalom, és a bulvárirodalom táborai között...és ez már- már bűn!
Tényfeltáró, oknyomozó író ne legyen bulvárhős, mert abban a pillanatban hiteltelenné válik. A számomra biztosan. És eléggé szomorú, hogy amit elhiszek Remarque -nak, azt nem feltétlenül hiszem el a Tanár úrnak. Szomorúságomat csak fokozza, hogy nagy szükség lenne erre a megközelítési módra a témát illetően. Talán illene komolyabban venni ezt a műfajt. De legyünk igazságosak, és mondjuk: a jószándék megkérdőjelezhetetlen....

3, Prostitúció és bulvárirodalom

Hamis. Sőt, HAMIS! Semmi másról nem szól, mint a szent „nézettség” - esetünkben, lévén szó írott műfajról: olvasottság - oltárán bezsebelhető könnyű bevételekről. Nem is volna ezzel semmi baj, amíg mindez mondjuk a  Story magazin hasábjain jelenik meg, hiszen azt egyebek között erre találták ki. Ez nyílt játék, és őszinte. Amikor azonban könyvet írnak, esetleg íratnak  a prostitúcióról a bulvármédia eszközeivel, azzal az álszent beharangozással, hogy egy végtelenül hiteles mű kerül kiadásra, ez nem más mint hazugság, szemfényvesztés. Át vagy verve kedves olvasó - némi bulváros germanizmussal kifejezve.

Hogy miért gondolom így, azt a következő részben mondom el.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://poerava.blog.hu/api/trackback/id/tr22466605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

83.09.27. 2010.11.23. 19:17:53

Tetszik a bejegyzés,és az is,hogy kevés idő telt el két írás között!
Ha sokáig nem jelentkezel,sok értékes gondolatról maradunk le.

83.09.27. 2010.11.23. 19:19:04

Ja! Mi az az avatar? Idejön nekem egy kék emberke? :-)

kárpátizoli 2010.11.23. 22:42:48

@83.09.27.: Szia, igazán kedves vagy! :-)
De, hogy mi az avatar, azt ha megfeszítesz sem tudom, ez nem az én műfajom, én a valóságos dolgokat szeretem :-)) ( már ami a filmet illeti ). Amúgy azt hiszem itt valami olyan ikon :-))) ( szép kis virtuális világban élünk, nemde? ), amit beállíthatsz a nicked mellé, és amikor te írsz kommentet, akkor az avatarod is mindig megjelenik...
Erről a virtuális bigyóról, és a ránk gyakorolt félelmetes hatásairól éppen a minap írtam kötelező házifeladatként egy remek kis tárca esszét ( meg ne kérdezd mi az :-)) ), ha érdekel felrakom valamelyik nap. Az a címe, hogy "A Jégember és az E-mailkirály".

Üdv: kárpátizoli

83.09.27. 2010.11.24. 10:19:51

Ja,a tárcát nem,csak az esszét...

TörpMama 2010.11.25. 19:37:41

Kedves Zoltán!
Érdeklődve olvastam a legújabb blogbejegyzést a Hamis gyönyörről! Én ugyan csak részleteket olvastam a könyvből, de kíváncsi vagyok rá! Mint ahogy arra is, hogy milyen következtetésre jut majd a könyv elolvasása után a hitelességét illetően!

kárpátizoli 2010.11.26. 00:02:30

@TörpMama: Még pici - két nap - türelmedet kérem! :-)
süti beállítások módosítása