2010.06.17. 23:11
Utóvizsga Szerelemből - Miként?
Miként?
Nos be kell vallanom, a könyv megírása, megszületése meglehetősen extrém körülmények között történt. Ennek több oka volt, mégis, a legfontossabb, hogy a legelső napon rájöttem: én nem csak megírom éppen kettőnk történetét, hanem hátborzongató életszerűséggel újra át is élem azt! Minden egyes epizódot, minden egyes percet, huszonhat év elteltével! Mintha csak a hibernált emlékezet így akrná megtorolni, hogy oly váratlanul és kéretlenül életre sokkolták megint. Az élethűséghez csak annyit: amikor azt a rész írtam, ahogyan némileg sörös állapotban kimásztam a negyedik emeleti gangon a korláton kívűlre – 28 évvel ezelőtt! -, olyan zsibbadás, olyan rosszullét fogott el attól, hogy hátha lezuhanok, hogy abba kellett hagynom az írást! Amikor ahhoz a részhez értem, amikor Gabi végleg kirúgott, órákig ültem a gép előtt, és nem tudtam az epizód megírásába belekezdeni..., hátha akkor nem fog kirúgni!
Nem kevesebb problémát jelentett az, hogy amint az a fentiek miatt talán érthető is a számotokra, minden alkalommal amikor leültem írni, férfi létemre szinte végigbőgtem az egészet. Nos, miután két gyermek apukája vagyok, akik soha nem is hallottak addig Lázár Gabiról, valamint a feleségemre való tekintettel is, minden nap este tíz, tizenegy óra után kezdtem írni, amikor a család elment szépen aludni. És én csak írtam és írtam, olykor hajnali kettőig, nem ritkán reggel ötig, minden áldott nap, miközben én mindig reggel hatkor kelek, hiszen a gyerekeket én viszem reggelente az iskolába, és ebből nem is engedek soha!
·•·
Gondolom nem meglepő ezek után, hogy a családom előtt nem sokáig maradt titok, hogy valami nem egészen stimmel körülöttem; minden reggel, egy a sírástól bedagadt szemű zombi várta őket amikor kikászálódtak az ágyukból....Nos annyit hamarosan kénytelen voltam elárulni, hogy „hát...izé...őőő... apa könyvet ír éppen.... Hogy miről? Nem érdekes, meglepetés, majd ha készen lesz elárulom!”. Nem tudtam foglalkozni ezzel, de hamar kiderült számomra, hogy nyitott könyv vagyok a családom előtt, még drága jó anyósom előtt is, aki pedig aztán igazán nem szól bele a dolgaimba ( látjátok kedves férfitársaim, van remény...). Na persze, hiszen nem éppen hülyék között élek; eléggé gyorsan összekapcsolták a temetés dátumát, szeptember másodikát, „zombi- létem” kezdetével, így aztán csak kicsit lepődtem meg, amikor a feleségem anyukája így szólt hozzám egy októberi reggelen, anélkül, hogy fogalma lett volna arról, hogy mit írok, mit csinálok: „jobban tennéd, ha elengednéd a halottakat! Nem való az amit csinálsz!”. Kérdésemre, hogy tulajdonképpen miről beszél, válaszra sem méltatott.
·•·
Nos ilyen körülmények között született meg ez a könyv 2009. szeptember 2 -a, és december 28 – a között. Négy hónapig nem aludtam többett napi egy- két óránál. Hogy kibírjam, ezer papírzsebkendőt, hét liter biomeggy pálinkát, három liter ír whiskey-t, két karton sört, és kétzszáznegyven doboz cigarettát „használtam el”. Hogy mi lett az eredménye, arról Dr. Bátorfi István - kiváló gyermekorvos és Csilla apukája - , „atyai jóbarátom” így írt nekem:
„A dolgok természetéből fakad, hogy életünk a fogantatás pillanatában genetikusan determináltan eldől. Az a bizonyos „kód” meghatározza döntéseinket, érzésvilágunkat. Testünk negyedik – az anyagtalan hullámok által képviselt - halmazállapota ugyancsak a hozott GPS szerint irányítja életünket.Életünk katarzisai: betegségek, érzelmi megnyilvánulások mind tudattól független kódolt jelenségek.Az, hogy Kárpáti Zoli ilyen fantasztikus érzelmi arzenállal, fantáziadús – vérprofi írókat megszégyenítő - képességekkel rendelkezik az sem a véletlen műve.Köszönöm, hogy megtiszteltél bizalmaddal. Magamra ismertem Benned. Hogy élmény volt számomra az egyetemi évek hangulatát felidéző részek olvasása is.Véleményemet Goethe soraival szeretném érzékeltetni:„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,A múlttal nem szabad törődnöd.Mindig úgy tégy, ha veszteség ér,Mintha újraszületten élnél!Mit akarsz?Kérdezd meg minden naptól,És minden nap felel Neked akkor!Tetteidnek tudj örülni!Mások tetteit tudd megbecsülni!S főként ne gyűlölj egy embert se!A többit hagyd az úristenre!””
·•·
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://poerava.blog.hu/api/trackback/id/tr982090186
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szaboPé 2010.07.20. 16:14:16
Hihetetlen módon átéreztem az akkori idők jellegzetes vonásait. Újra felelevenedtek az emlékeim a Szlovák sörözőről és a Közgáz klubról. Te jó ég, sose gondoltam volna, hogy elérzékenyülök egy szerelmes regényen. Köszönöm, hogy megírtad a könyvet.
kisstomi57 2010.07.20. 17:15:02
Elképzelhetetlennek tartanám, hogy én ilyen részletesen vissza tudjak emlékezni az akkori időkre. Gratulálok nagyon jó a könyv.
kárpátizoli 2010.07.21. 16:26:47
@szaboPé: Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett!
kárpátizoli 2010.07.21. 16:28:33
@kisstomi57: Hidd el, én is annak tartottam! Ez kivételes szituáció volt...sajnos. Köszönöm a gratulációt!