Furcsa érzés volt. Furcsán jó.
Jó volt kicsit megint Közgázosnak lenni, jó volt látni a rengeteg embert, akikkel olyan sok minden összeköt.
Ismert és kevésbé ismert, de egyformán fontosak mind, legalábbis a számomra: közgazdászok, valamikor mind onnan indultak ahonnan én is, abból a közegből, amelyben az Utóvizsga Szerelemből is játszódik.
 
Többszörösen is "tudathasadásos állapotban" éreztem magam, hiszen egykori évfolyamtársaimmal éppúgy találkozhattam sok- sok év után, mint számtalan csodálatos koponyával, akik a rendszerváltás utáni években általam szervezett Pénzpiac Konferenciák előadói voltak - államtitkárok, MNB elnökök, tanszékvezető egyetemi tanárok -, és rengeteg érdeklődővel, akik meglepve néztek ezúttal írói szerepkörben, és kedves, őszinte érdeklődésükkel tüntették ki a könyvet.
 
Cirka nyolc éve nem voltam Közgazdász- vándorgyűlésen, és most megnyugodva láthattam, hogy Hardy Ilona - A Budapesti Értéktőzsde alapítója, és első ügyvezetője -, nem csak csodálatosan okos asszony, hanem még mindig gyönyörű, hogy Botos Katalin mit sem vesztett közvetlenségéből, és ellenálhatatlan temperamentumából ( csak azt bánom a mai napig, hogy nem tanított engem, valószínű ezért nem értek a pénzügyeimhez ), hogy Halm Tamás és kollégái még mindig végtelen profizmussal bonyolítanak le egy ilyen nagyszabású rendezvényt ( 490 résztvevő, 60 előadás! ).
 
Sok kedves ismerősnek és ismeretlennek írhattam pár sort a könyvbe, ami nagyszerű érzés volt. Legkedvesebb élményem mégis az volt talán, hogy hosszan beszélgethettem a könyv egyik "fő mellékszereplőjének" , Sofinak az öccsével, alias Bischof Zsolttal. Igen jókat derültünk, amikor felidéztük azokat a vándorgyűléseket, amikor ő még ifjú kezdőként kapcsolódott ezekbe a rendezvényekbe, és tágranyílt szemmel nézte az idősebb, olykotrrbotorul viselkedő kollégák apró-cseprő "elhajlásait". Halkan jegyzem meg, hogy Zsolt szerint is letehetetlen a könyv, és nem csak a tesója érintettsége okán
 
Sokat gondolkoztam azon, miért olyan jó érzés közgazdásznak , volt Közgázosnak lenni...Azt hiszem azért, mert ebben a közegben senki nem érzi úgy magáról, hogy valamiféle privlegizált kaszthoz tartozna, és eszerint kellene viselkednie! Ebben a körben valahogy, a legegyszerűbb családanya, az ismeretlen könyvvizsgáló éppolyan fontos tényező és partner, mint egy pénzügyminiszter, és ez szinte tapintható... Hallottam már ilyen kifejezéseket, hogy "orvos- társadalom", meg "jogász- társadalom", de szerencsére közgazdász- társadalomról még nem hallottam! 

Azt csak remélem, hogy író- társadalom sem létezik, mert annak sem szeretnék a tagja lenni...
Szerintem csak egyféle társadalom létezik ugyanis, az amelyiknek éppen tízmillióan vagyunk a tagjai, és legfontosabb közös ismérvünk, hogy a magyar az édes anyanyelvünk...
Lehetsz szegény, lehetsz gazdag, lehetsz földműves, melós, vagy orvos vagy író, lehetsz csúnya vagy szép, de tudnod kell: nem egy szűkebb, kivételezett kör tagja vagy, hanem egy csepp víz a tízmillió csepp vizet tartalmazó pohárban, és mint ilyen, éppen olyan fontos vagy, mint a másik 9.999.999.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.