Felemás érzések a folytatásban...

Amikor beíratkoztam, az okokról, és elvárásaimról ezt írtam:

Arra vagyok kiváncsi, vajon megmarad- e az elszigeteltség, az önmenedzselési kényszer? Arra vagyok kiváncsi, hogy változik- e bármi is az irodalom, és saját magam viszonylatában attól, hogy elvégzek egy neves szervezet által indított képzést, hogy olyan emberek közé kerülök, akik számára ez a közeg a természetes, hiszen nem amatőrök, mint jómagam?!
Avagy maradhatok továbbra is magányos farkas? ( az maradok, tudom; az akarok maradni ). Vagy így- vagy úgy válaszokat fogok kapni, és ez arra biztosan jó lesz, hogy újabb kérdéseket tegyek fel

Nos csütörtökön sor került a második foglalkozásra, ezúttal Mezey Katalin tartotta számunkr a foglalkozást, stílusgyakorlatok tárgykörben.

Tekintettel arra, hogy vele ez volt az első direkt találkozásunk, és így ez is a bemutatkozás jegyében telt el, igazságtalan lenne, ha végérvényes következtetéseket vonnék le, pláne, ha ítéletet alkotnék...

Azonban sajnos türelmetlen természetű vagyok, és igen hamar kialakulnak bennem ösztönös megérzések. Nos ezek azt súgják, hogy számomra nem mindig lesz "fenékig tejföl" ez a két év,

és nem igazán fogom tudni elkerülni, hogy konfliktusaim legyenek majd. Amúgy is jellemző rám, hogy a konvencionális alapokon nyugvó elfogadás helyett a tényleges teljesítményt, az általam tapasztalt valós hozzáállást tiszteljem, és ezen második foglalkozás alatt kialakult néha olyan érzésem, hogy falakba ütköztem...,hogy elbeszéltünk egymás mellett bizonyos - filozófiai indíttatású - kérdésekben...

Próbáltam jelezni ezt, és néhány társam érzékelte is, hogy "valami nem stimmel" engem illetően, de akár idő-, akár türelem hiányában nem tudtuk megnyugtató módon tisztázni a nézetkülönbségeket.

A rossz érzéseimet fokozta egy olyan jellegű megjegyzés az óra legvégén, ami egyfajta sommás és negatív értékíteletet volt hivatott kifejezni az úgynevezett "bestseller irodalom" és a klasszikus irodalom között, az előbbi hátrányára.

Nos muszáj elmondanom, hogy engem éppen ez zavar leginkább az irodalmi közeg megítélése, és általam feltételezett belterjessége tárgyában, hogy vajon ki, milyen alapon hivatott különbséget tenni, ítéletet alkotni, és szelektálni művek között, és rendszerbe sorolni azokat úgyis mint elsőosztályú, másodosztályú, selejt kategóriákba??

Tudom, tudom: én csak egy könyvet írtam ( eddig ), az is igaz, hogy nem az Elte Irodalomszakán végeztem, ráadásul nem rendelkezem semmiféle irodalmi múlttal és díjjakkal, egy szó mint száz,én nem venném magamnak a bátorságot ehhez.

Ugyanakkor senkitől sem vagyok hajlandó elfogadni ezt, függetlenül irodalmi múltjától és elismertségétől. Ezek mögött a jelenségek mögött - és szeretném leszögezni, hogy itt nem Mezey Katalinra gondolok! - , én az irodalmon belüli egyfajta „kasztosításra” irányuló szándékot érzek ugyanis, és ez nem tetszik!

Azonnal eszembejut ilyenkor Eszterházy Péter és Rácz Zsuzsa értelmetlen, és nemtelen összehasonlítgatása olyanok részéről, akik mindenféle „kanonizált irodalomról”, meg hasonló sületlenségekről beszéltek....:) Kinek van joga és képessége eldönteni, hogy a körte, vagy az alma- e a finomabb gyümölcs? Lehet szeretni csak az egyiket, csak a másikat, és akár mindkettőt is, de összehasonlítgatni, értékbeli különbségeket kreálni nonszensz...kellene, hogy legyen.

Mégegyszer: még rengeteg időnk van, nem akarok igazságtalan lenni, de...az ösztönök azt súgják, amit. Mindegy - illetve frászt mindegy -, majd meglátjuk .

Ami nagyon- nagyon jó volt: egyre jobban megszeretem az én kedves kis tanulótársaimat! Nagyon örülök, hogy megismerhetem őket, és azt hiszem, még sok örömet tudunk majd egymásnak szerezni.

Ezúttal az óra után, az utcán vagy félórát beszélgettünk két társammal, és olyan jó volt hallani, hogy ők is mennyire jólérezték magukat az eddigi foglalkozásokon!

Ha már létrehoztam a Poe Rava Kiadót ( az Utóvizsga Szerelemből megjelentetése érdekében ), és a poerava.hu weboldalt, ami ugye egy irodalmi portál, akkor azt szeretném, ha ez utóbbi funkcióját is elkezdené betölteni, ezért feltett szándékom, hogy mielőbb bevonom a társaimat az oldal életébe. Szeretnék számukra fenntartások, és korlátozások nélkül lehetőséget biztosítani, hogy megmutathassák a műveiket...megmutathassák magukat! A következő órán felvetem számukra az elképzeléseimet