Részlet az Utóvizsga szerelemből című könyvből - 2. rész

Júliusra elszegődtetek a tanács Római-parti üdülőjébe, összekötve a
szünidei munkát egy kis nyaralással. Hatalmas épület volt. Te voltál a „gondnok”,
Laci bácsi kedvence. Az üdülő mellett egy fehérre meszelt házikóban
laktatok. Ez volt az „emberarcú szocializmus”, amit 1989-ben még jogosnak
tűnt kigúnyolni. Ma luxuslakópark épül ott, mi a fene is épülhetne? Luxuslakások,
amelyeket senki nem tud megvenni, viszont senki nem nyaral már,
és senki nem dolgozik a nyaralókra. Diáklányok sem dolgoznak ott többé.
A házikónak is hűlt helye. És már nem gúnyolódik senki.

Felvettek a Közgázra, és két hét után, éppen a szex előtt kirúgott a legutolsó
barátnőm – tényleg köszönöm neked, Stiaszni Éva. Elmentem hozzátok
az üdülőbe, meglátogatni az én megbízható Lázár Gabimat. Közben
lassan kezdett bennem tudatosulni a gondolat, hogy néhány hét múlva engem
úgy elvisznek a seregbe tizenegy hónapra, mint a pinty.
És te tiszta szívből örültél nekem. Boldogan fogadtál, bemutattál a többi
lánynak, én meg azonmód elkezdtem „járni” közülük Czakó Erikával. Annyira tuskó
voltam, hogy még az örömödből sem értettem meg, hogy rám
vársz, engem akarsz réges-rég. Pedig valójában én is téged akartalak. Mit
bántam én akkor már József Attilát?
Látod, Kedvesem, én már az előtt hűtlen voltam hozzád, mielőtt még
hűséget fogadtunk volna egymásnak.
De tudod mit? Köszönjük meg Czakó Erikának, akivel nem is egészen
egy hétig „jártam” – természetesen semmi szex –, hogy amikor megkérted
rá, kicsit igazítsa meg a hajad, azt a gyönyörű, gesztenyebarna, derékig
érő hajadat, szándékosan olyan rövid és ferde frufrut vágott neked, hogy
elsírtad magad. Az én vállamon. És amikor erre a másik „kolléganőd” azt
mondta: „mit siránkozol, szüzike?”, tudtam, hogy végem van. Hogy te,
és csakis Te kellesz nekem, és hogy ennek már régóta így kellett volna
lennie.
Néhány nap múlva eljöttél onnan, de még sokáig sírtál a „barátnőid”
aljassága miatt, akiknek naivan kiadtad magad, akiknek elmondtad, hogy
szeretsz engem, hogy rám vársz, hogy majd meglátogatlak, és akikkel azt a
titkodat is megosztottad, hogy még érintetlen vagy. Ami ugye már akkor sem
volt divat tizenhét éves lányoknál. Nos, ők bosszút is álltak a „nem közibük
valón”. Az a csodálatos emberi természet!
Én meg szépen beleszerettem abba a lányba, akiről kiderült, hogy egy
éve miattam növeszti a haját, mert kifecsegtem neki, hogy a hosszú hajú
lányokat szeretem.
Emlékszel, Kicsim? Az első, igazi, megbeszélt randink előtt szó szerint
ezt mondtad: „De ugye, te is pontos leszel, mert én még soha nem késtem
el sehonnan!”
Negyvenhárom percet vártam rád a tizenötös busz Honvéd utcai megállójában,
kezemben három szál piros rózsával. Tőled tanultam meg, hogy tíz
szál alatt csak páratlan számú virágot illik egy hölgynek adni. A szívem a torkomban
dobogott: nem jössz el! Aztán begördült a negyedik tizenötös is, és
végre te szálltál le róla. Életünkben először igazán átöleltük egymást. Most
is előttem van a kipirult arcod, a már jól ismert, szégyenlős mosolyod, amint
szabadkozol. Most is érzem az illatodat, amit boldog megkönnyebbüléssel
szívtam magamba. Lázár Gabi. Nina Ricci.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.