Emlékszel, Kicsim? A december hatalmas havazással köszöntött be, és
én elvittelek a Normafához vasárnap délelőtt. Fogaskerekűvel mentünk a
Szabadsághegyig, azután sétáltunk három buszmegállónyi utat a sípályákig.
Oda, ahová kisfiúkoromtól, amikor apu megtanított bennünket a bátyámmal
síelni, minden havas téli napon felmentem. A hallgatag erdőben ropogott a
lábunk alatt a porhó, a levegőt harapni lehetett, a kezemben éreztem még
a kesztyűben is örökké fázó kezedet. Imádtam a kesztyűdet. Egyujjas irhakesztyű
volt, és azt szerettem benne, hogy téged nem zavart: egyetlen nő
sem hordana ilyet rajtad kívül egész Budapesten. Neked az kellett, mert
bár divatosnak nem lehetett éppen nevezni, viszont legalább meleg volt. És
azért is szerettem, mert a te kezed volt benne. Mikor kiértünk a fák közül
az Anna rétre, széttört a csend: százával bóklásztak vidáman a szánkózó,
síelő, hógolyózó emberek.

Rám nevettél, hirtelen egy marék havat szórtál a képembe, és szaladni
kezdtél feléjük.
– Kapj el, ha tudsz, Borzi! – kiabáltál önfeledten. – Mibe, hogy úgysem
fogsz meg!
– Na megállj Tüszi, most véged van! – iramodtam utánad a havat köpködve.
Cikázva menekültél, mint a nyúl a vadász elől, de nemsokára utolértelek,
és mindketten belebukfenceztünk a térdig érő hóba.
Istenem.
Kacagva a hátadra fordultál, a hajad szétterült a szikrázó havon. Föléd
hajoltam, megint egyszer elveszve a tekintetedben, és te kipirult arccal vártad,
hogy megcsókoljalak végre.
Mire kifáradtunk a kergetőzésben, és én elteltem a győztesnek kijáró
megérdemelt jutalomcsókokkal, mindketten csuromvizesek voltunk. Már a
szegény kis egyujjas is megadta magát, úgy lehelgettem elgémberedett kezedbe
életet, miközben visszaindultunk a Normafa felé.
Már alkonyodott, amikor benyitottunk a felvonó felső végénél lévő
síkocsmába, amely párás ablakaival őrizte a hangulatát, csak az ajtó mellett
letámasztott havas sílécek árulták el, belül zajlik az élet. Azonnal megcsapott
bennünket a meleg és a forralt bor édes, átható fahéj- és szegfűszegillata,
és a zsibongó, jókedvű emberek között óvatosan magam után húzva,
a söntéshez evickéltem veled. Forralt bort és lila hagymás zsíros kenyeret
kértünk, aztán félrehúzódtunk egy meghitt sarokba. A hidegtől még mindig
piros volt az arcod, és amíg két kezed között tartottad a jó meleg poharat,
kisimítottam egy nedves tincset a homlokodból. Rám emelted a szemed,
szégyenlősen elmosolyodtál, és úgy mondtad:
– Köszönöm ezt a napot! Szeretlek, Borzi.
Mire leértünk a városba, újra havazott. Hangosan toppantva vertük le a
lucskos havat a cipőinkről a folyosón, mire anyu ajtót nyitott a nagy csapkodásra:
– Jézusom Gabikám, hiszen te csuromvizes vagy! – csapta össze kezét.
– Na, nyomás a fürdőszobába, még az kell, hogy összeszedj egy
tüdőgyulladást! Engedek forró vizet!
– Köszönöm, az most tényleg jól fog esni!
Én is megszabadultam a vizes gönceimtől, és amikor fél óra múlva előkerültél,
már rég az öreg cserépkályha előtt ültem, lábaimat támasztva a peremén, a ruháink is
javában száradtak a kályha oldalához teregetve. Megálltál
előttem anyu egyik fürdőköntösében, frissen mosott hajadra turbánt csavartál
egy hófehér törülközőből. Csak bámultam, olyan szép és izgató voltál,
mint az ókori Róma császári palotájának leghíresebb kegyencnői lehettek.
Megláttam a tigrist az őzikében.
– Tetszem? – kérdezted kacéran.
– Áá, dehogy! – nevettem, és az ölembe ültettelek, miközben te is felraktad
tappancsaidat a kályha szélére.
– Hol a csudában áztatok el ennyire tulajdonképpen? – kérdezte anyu.
– Borzi elcsalt az erdőbe a Normafánál, és felbuktatott a hóban! – incselkedtél.
Apu forralt bort hozott be a konyhából.
Egymásra néztünk és nevettünk, ahogy eszünkbe jutott a hangulatos
síkocsma. Alaposan kijutott nekünk aznap a jóból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.