A folytatás izgalmasnak ígérkezik.
 
A most következő, szombati előadásokkal lezárul az Íróiskola első féléves szakasza. Érdekesen alakult, és sokkal jobban, mint amire számítottam. Az első egy- két foglalkozás alapján úgy éreztem, az is benne van a levegőben, hogy még az időszak letelte előtt szép csendesen „kihunynak a fények”. Tizenöt vadidegen ember, ránézésre is teljesen eltérő karakterek, szinte tapintani lehetett a számomra érthetetlen bátortalanságot, tanácstalanságot. Ezt az érzést csak fokozta leendő tanáraink kezdeti tétovasága, egy szó- mint száz: az eleje kicsit döcögősre sikeredett. Miután harmadik oktatónk kérésére, harmadszor is részletesen bemutatkoztunk egymásnak, már kifejezetten mulattatott a dolog, és kíváncsian vártam, hogy vajon mikor „térünk a lényegre”, egyáltalán rátérünk- e valaha? Mert azt mindenesetre valamennyi társam sietett leszögezni, hogy „igazából ő nem is tudja”, meg, hogy „csak magának”, és tulajdonképpen „csak kíváncsiságból”, és a többi, és a többi...Kíváncsiságomat csak fokozta, hogy az első órák némelyikén érzékelhető volt némi finom súrlódás, „légies”, de valós konfrontáció tanár és hallgató között; nem különösebben jelentős kérdésekben ugyan, de mégis...Az biztos, hogy ebben az időszakban, szinte harapófogóval kellett kihúzni bármelyik résztvevőből, valamilyen saját alkotás felolvasását.
 
Telt- múlt az idő, és úgy látszik valami történt közben, jóllehet észre sem vettem. Azaz dehogynem!
Néhány hét elteltével azon kaptam magam, hogy hát „hiszen én szeretek idejárni?!”. Hol van már az, amitől az elején tartottam, hogy beiratkozok ugyan, de előre tudom, hogy „a gyerek, a sulija, az edzések, a munka miatt úgysem lesz nekem időm erre, meg különben is; mit keresek én itt”? Eleinte az volt gyanús, hogy az órák végén senki nem rohant a buszmegállóhoz, a kocsijához, hanem álltunk a járda szélén az Írószövetség kapuja előtt, „csak még egy cigi, amúgy neked mi véleményed Annáról?” és hasonlók. Aztán meg az lett gyanús, hogy egyre inkább kiderült, a társaim kifejezetten tehetségesek, csak valamiféle beléjük plántálódott félszegségből kifolyólag, mindent elkövetnek, nehogy ez a nagy nyilvánosság előtt is kiderüljön róluk. Történt-ami történt, azt hiszem az ő veleszületett tehetségük, és tanáraink dicsérete az, hogy így a félév vége felé, már nem az a kérdés, hogy ki nem akar felolvasni valami saját írást, hanem azon izgulunk, jut- e idő a miénkre is az adott órán? Most mondjam azt, hogy megszerettem őket? Mondom...Mindegyikük önálló egyéniség, és rendelkezik valami nagyon fontos dologgal, ami manapság különösen értékes számomra, mert egyre ritkábban találkozom vele az életben: empátia a másik iránt, annak keresése a többiekben, ami jó bennük, mellőzve minden irigységet! Kik ők valójában, még nem tudhatom, de azt egyre inkább, mit jelentenek számomra. Fontosak.
 
Az első félév során Menyhért Anna jóvoltából, a kortárs magyar irodalom néhány jelentős képviselőjének életművével ismerkedhettünk, Mezey Katalin stílusgyakorlatot tanított nekünk, a klasszikus szépirodalom alapjaira helyezvén a hangsúlyt, míg Szentmártoni János a könyvkészítés, és alkotás gyakorlati rejtelmeibe segített bepillantanunk. Ez idő alatt olyan remek előadók osztották meg velünk gondolataikat, mint Erős Kinga, Kányádi Sándor, Vasy Géza, Kiss Noémi, Balogh Endre, Bednadics Gábor, illetve Tóth Krisztina.
 
A folytatás valóban izgalmas lesz, ugyanis - az első féléves szemináriumi gyakorlatokat nem elhanyagolva -, Szentmártoni János vezényletével próba jelleggel, egy online irodalmi folyóirat egyetlen, kísérleti példányát fogjuk összeállítani közösen. A lap, és a rovatok elnevezése lesz az első feladatunk, de amit már most tudni lehet róla, hogy a terjedelem 128 A/4 oldal, főszerkesztő Szentmártoni János. ( A Magyar Írószövetség elnöki teendőinek ellátása mellett, ez számára játszi könnyedségű feladat lesz...) Képszerkesztő Sólyom Anna. A tervezett rovatok, és a rovatvezetők pedig a következők:
  
·         Líra - Méhész Zsuzsanna
·         Könyvszemle/ recenzió/ ajánlás - Szemán Krisztina
·         Próza - Cs. Kovács Márta
·         Interjú/ riport - Tornyosi Eszter
·         Tárca - Kárpáti Zoltán
·         Társművészetek - Szakmáry Dalma
·         Irodalmi paródia - Csáki Imre
·         Hírek - Dévényi Éva
 
Valószínűleg a fentieken túl lesz még gyermekirodalom/ mese rovat is, ez hamarosan eldől. Tulajdonképpen az egész következő félévre szóló feladat, az újságkészítés kulisszatitkainak lehetőség szerinti elsajátítása, nem utolsósorban a csapatmunka megtanulása. Az összes írást az Íróiskola hallgatói jegyzik majd, amelyeket a könyörtelen rovatvezetők szednek ízekre, hogy a végső döntést a még könyörtelenebb főszerkesztő hozhassa meg! A lap alakulásáról, a poerava blog oldalain rendszeresen beszámolok majd, de ismerve társaim képességeit és elhivatottságát, előre megjósolhatom, érdemes lesz beleolvasni!
 
2011. január 13.
Kárpáti Zoltán

 

A bejegyzés trackback címe:

https://poerava.blog.hu/api/trackback/id/tr152583166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása