beiratkoztam az Íróiskolába...

Igen. Beiratkoztam. Jövő héten évnyitó. Szervező a Magyar Írószövetség.
 
Olvasóim egy része számára ez reménykeltő lehet, gondolhatják úgy: "végre; hátha megtanul írni!" Olvasóimnak ugyanez a "halmaza" azonban el is borzadhat akár: "Te jó ég, mi lesz, ha kedvet kap, és még több könyvet ír?!" Ezért hát a szösszenet címe. :-)
 
Ami engem illet, nem hiszek benne, hogy meg lehet tanulni jó könyvet írni. Meg lehet tanulni fogalmazni, meg lehet tanulni a helyesírást, egyáltalán: meg lehet tanulni írni, de igazi, jó könyvet írni nem lehet tanulni.
Ezeket ugyanis az élet írja, és az életet nem lehet tanulni. Az életet élni lehet.  Jó könyvet nem írhatsz pusztán szavakkal, sem tollal, sem géppel. Azok csak eszközei az írásnak, bármilyen mesterien is forgatod azokat. Igazi könyvet csak a szíveddel írhatsz! Az igazi könyv te vagy magad. A kezed csak papírra veti azt.
 
Azt kérded - joggal -, akkor miért? Mert kiváncsi vagyok. Arra vagyok kiváncsi, vajon megmarad- e az elszigeteltség, az önmenedzselési kényszer? Arra vagyok kiváncsi, hogy változik- e bármi is az irodalom, és saját magam viszonylatában attól, hogy elvégzek egy neves szervezet által indított képzést, hogy olyan emberek közé kerülök, akik számára ez a közeg a természetes, hiszen nem amatőrök, mint jómagam?!
Avagy maradhatok továbbra is magányos farkas? ( az maradok, tudom; az akarok maradni ). Vagy így- vagy úgy válaszokat fogok kapni, és ez arra biztosan jó lesz, hogy újabb kérdéseket tegyek fel.
 
Provokáljak kicsit?  Feltegyem előre egyiket- másikat?
 
Jó, meggyőztetek..:-)
 
Szóval - látom előre - olyasmiket kérdezek majd egyszer, hogy vajon egy író ( költő, festő, szobrász, zenész, stb. ) miért nem attól író, hogy jobb- rosszabb könyveket ír ( verseket költ, képeket fest, szobrokat alkot, zenét szerez/ ad elő ), és ahhoz, hogy az legyen, miért kell az, hogy társadalmi (?), tradicionális (?) elvárásoknak megfelelve, ilyen- olyan szervezetekhez tartozzék, ilyen- olyan "posztgraduális" képzéseken vegyen részt?
 
Nagyon szeretném ezt a titkot megfejteni, és nagyon kiváncsi vagyok, vajon megérzem- e majd egyszer, hogy igen, igen most, most léptem át azt a bizonyos határt, mostantól elfogadtak, az ő kutyájuk kölke vagyok magam is...!
 
Tudjátok, úgy gondolom, ha autószerelőhöz viszitek a kocsitokat, akkor azt várjátok tőle, hogy értsen hozzá, és nem azt, hogy tagja legyen az Autószerelők Országos Társaságának, miként a piacon, amikor húst vásároltok, nem azt nézitek, vajon ez a hentes tagja- e a Nemzetközi Hentes Szövetségnek, hanem azt, hogy szépen szeleteli-e, a jó húst...
 
Azt írtam, a titok nyitjára vagyok kiváncsi, de most rontsam el a játékot azzal, hogy előre megmondom a megfejtést? :-)
Nem teszem, pedig borítékolom. ( a rejtvénykedvelőknek: a válasz erre is ott van az ez előtti bejegyzésemben, a vége felé...)
 
Aminek örülök, és amitől viszont nagyon sokat várok, hogy huszonhat évnyi nem tanulás után, újra lesznek osztálytársaim, évfolyamtársaim, tanáraim, akikre őszintén, és nyitott szívvel kiváncsi vagyok. Saját magukra, a motivációikra, tapasztalataikra.
 
Drukkoljatok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.