Nagy kíváncsisággal vártam ezt a pillanatot, ugyanis tavaly, amikor az Utóvizsga kézirata már elkészült, de kiadása még csak vágyálom volt részemről, váltottunk néhány levelet vele, amiben a kiadással kapcsolatos, számomra nem egyértelmű problémákról kérdeztem, ő pedig készségesen válaszolt, amire tudott, ezért most különösen érdekelt, vajon ki is ez az ember a valóságban?

 

Na és persze, nem csupán ezért. Hanem azért is, mert Rácz Zsuzsáról úgy vélem, hogy a mai kortárs magyar irodalomban, egészen egyedülálló helyet foglal el. Egyszemélyes megtestesítője ő valaminek, amiről nem tudjuk pontosan, hogy micsoda is valójában, de amiről nagyon szeretnénk, hogy szép lassan általánossá, megszokottá váljon. Zsuzsa személye, és története pedig a létező egyetlen bizonyíték arra, hogy ez nem lehetetlen. Ezért próbálom, próbáljuk őt „megfejteni”...

 

Arra gondolok, hogy tudjuk ugyebár, hogy vannak rendkívül sikeres, a szent irodalmi kánonjaink által szinte örökös piedesztálra emelt íróink. Néha az az érzésem, mindegy is miről írnak, és hogy az mennyi olvasót érdekel, nevük garancia az irodalminak elkönyvelt sikerre, a művek pedig már- már automatikus kitüntetettjei a különböző díjaknak, fesztiváloknak, könyvbemutatóknak. Velük lehet olykor „dicsekedni” külföldön is, ami egyértelműen elismerés az egész magyar irodalom számára, ...kár, hogy olykor felmerül bennem, miért csak velük....?

 

Azután arra gondolok, hogy létezik nálunk egy úgynevezett bestseller írói réteg, akiknek legtöbbjéről, a magam részéről azt gondolom, hogy ők „megcsinált” írók; megalkotóik pedig nem mások, mint a nyomtatott és elektronikus média ( többnyire a bulvár kategória ), valamint a könyvterjesztést sikeresen monopolizáló, finoman szólva is erőfölénnyel bíró nagy kiadók szűk köre. Aki szerzőként ebbe a rétegbe tartozik, az vagy azért tartozik ide, mert a nevét eladhatóvá tette a korábbi médiaszereplése, vagy azért mert „kiszemelte” őt erre a sorsra valamelyik nagy kiadó, s így már nincs is más teendőjük, mint a megfelelő számú, évente elvárt könyvmennyiséget produkálniuk...A minőség? Mindenképpen esetleges, nem kizárt ugyan, de meglehetősen véletlenszerű.

 

Végül arra gondolok, hogy van egy írói kör, amelyik egyszerűen csak önindíttatás által vezérelve - kapaszkodj meg kedves olvasó - tíz- tizenkétezer művet hoz létre minden évben, amelyekkel vagy találkozhatsz némelyik könyvesboltban, vagy nem, de ez csupán a véletlenen múlik, és a sikeres, ismert íróink nevei között sohasem fogod hallani egyikükét sem... a fent jelzett viszonyok, struktúrák mellett ez, egyszerűen szinte matematikai lehetetlenség. Pedig a minőség itt jóval gyakoribb tényező, már csak a nagy számok törvénye szerint is... kár, hogy a semmibe vész.

 

Ezzel aztán szépen le is fedtük a kortárs magyar irodalom egészét, gondolhatnánk. És akkor, egyszer csak „előkerül” Rácz Zsuzsa, a maga könyvével, utóbb könyveivel, és azt látom, hogy nem sorolható egyik kategóriába sem. Viszont sikeres, rendkívül sikeres, ez elvitathatatlan. Az első Teréz - anyu könyvét ismerem, olvastam, és ennek alapján az a véleményem, hogy megérdemli a sikerét.

 

Nekünk pedig nem is lenne más dolgunk, mint végiggondolni, kielemezni, miként történhetett ez meg, és aztán mint valami sikeres szisztémát, általánosan alkalmazni, hogy ne olyannak lássuk a kortárs magyar irodalom színterét, mint amilyennek fentebb jellemeztem...Mit mondjak, nem lesz könnyű, talán nem is lehetséges, talán csak egyszeri, megismételhetetlen csoda, amit Rácz Zsuzsa írói pályafutása jelent. Miért gondom ezt, miért félek ettől?

 

Nos, egyszerű. Mindabból, amit a Zsuzsával folytatott beszélgetésből összerakosgattam a magam számára, már megint furcsa dolgok bontakoznak ki a szemem előtt. Adott egy tehetséges, népszerű és sikeres író, aki ráadásul egyéb adottságainál fogva is kiváló együttműködésre, csapatmunkára is képes, és ahelyett, hogy valamelyik kiadó mintegy „zászlóshajóként”, a nevét, a könyvét, a népszerűségét kihasználva, egyfajta márkaépítésbe kezdene vele, igazából rendre falakba, problémákba ütközik. Nem részletezném ezeket, miként Zsuzsa is rendkívül diszkrét volt, és egyáltalán nem panaszkodott, de azért az összehasonlítás kedvéért: azokkal a paraméterekkel, amiket az első, és második Teréz- anyu könyvek produkáltak, Rácz Zsuzsa Nyugat-Európában, vagy a tengerentúlon az ünnepelt, megbecsült és elismert sztár-írók gondtalan életét élné, mindezt számunkra hihetetlen jólétben. Nos nálunk, úgy látszik ez sem úgy működik mint máshol, és ilyesmiről még véletlenül sem beszélhetünk az esetében.

 

Mégis, azt mondom, meg kellene próbálni. Hiszen ő az élő bizonyíték, hogy adott esetben még Magyarországon is, még az irodalom várfalai között is elegendő lehet, ha valaki „csak” tehetséges.

 

Budapest, 2011. március 1.

 

Kárpáti Zoltán