A mai magyar társadalom kritikája
Szepesi Nikolett "Én, a szexmámiás" című könyvének recenziója, avagy
képzelt beszélgetés Szepesi Nikolettel

FONTOS FIGYELMEZTETÉS: a kritikában - akaratomtól, meggyőződésemtől függetlenül - trágár, vulgáris kifejezések és szavak lesznek. Ezúttal ez sajnos kikerülhetetlen. Szeretném, ha 18 éven aluliak csak akkor olvasnák el, ha érettnek tartják magukat a dolgok, gondolatok mélyének megértésére!

Miért e recenzió, hiszen joggal kérdezhetnétek, nincs- e jobb dolgom? Jelentem nincs! Személyes, szerencsére áttételes érintettség okán kénytelen voltam! Röviden: jómagam 6, a kislányom 11 éven keresztül volt úszóversenyző, így én is elmondhatom, hogy a fél életemet az uszodában töltöttem, ahová ha belépek, a mai napig egymásra köszönünk olyan nagyszerű emberekkel, akik miatt büszkeség tölt el csak attól is, hogy a köszönésemet fogadják! ( Korényi Olga néni, Kemény Fecsó bá', és még jó néhány ember, köztük tiszteletre méltó kabinosok is, a miheztartás végett. Abban a szerencsében volt részem, hogy Ruza Jóska „bácsi” vagy 4 éven át az edzőm volt. Na jó, a kiváncsiság okairól ennyit, nézzük a könyvet!

A Magyar Írószövetség

ÍRÓISKOLÁJA

első és második évfolyamos hallgatóinak

FÉLÉVZÁRÓ FELOLVASÓ ESTJÉRE

2012. február 14-én, kedden, 18 órára
a Magyar Írószövetség Klubjába
(1062 Budapest, Bajza u. 18., I. emelet).

Elhangzanak
Gláser Diána,
Görögh Judit,
Marosvölgyi Anita,
Radnai Tamás,
Sereg Melinda,
Vörös Réka
és
Cs. Kovács Márta,
Dévényi Éva,
Hemera Annette,
Kárpáti Zoltán,
Méhész Zsuzsanna
Szakmáry Dalma,
Szemán Krisztina
írásai.


Az estet megnyitja:
Szentmártoni János,
a Magyar Írószövetség elnöke,
az Íróiskola igazgatója.

A vendégeket köszönti:
Mezey Katalin,
az Íróiskola tanára


Közreműködik:
BÁCSKAI  JÁNOS
színművész
 

Moubsir Mustafa emlékére

Amikor Gibraltár szikláin álltam tíz éve, végre a saját szememmel is láthattam. Mindig vágytam rá.

Tudtam, hogy Marokkó közel van.

Körülöttem a nevezetes majmok; lopkodtak a turistáktól, úgy ahogyan a nagykönyvben meg volt írva. Egy híres- nevezetes cseppkőbarlang, ami nyomába sem ér a miénknek, odahaza. Kopár kövek mindenütt, tikkasztó forróság, odalent a kikötőben néhány valóban hatalmas hajó. Ennyi. Köröskörül sorstársak izzadtak Európa és a tengerentúl mindenféle tájairól. Úgy tettek, mintha Gibraltár valóban csodálatos lenne. Annyi pénzért muszáj volt úgy tenniük, hiszen egyikük sem tűnt olyannak, mint aki szívesen pofozná fel magát.

Tudtam, hogy Marokkó közel van.

Az új félévben az óráink egy részét a Veress Pálné utcában tartották meg,
az épület valamikor középiskola lehetett, a hangulata teljesen olyan volt,
eszembe is jutott róla az Eötvös és az ott töltött szép és kevésbé szép évek.
A nyelvi órák már a kezdetektől mindig is a Makarenkó utcában voltak, de ez
a helyszín most valami újdonság volt. Nem kellett sokat gyalogolnunk a Közgázról,
mert bár a Veress Pálné elég hosszú utca, az épület viszonylag közel
volt a Tolbuhin körút felőli részéhez. Ma Vámház körútnak hívják, és ami
mind a kettő elnevezésben vicces, az éppen a „körút” titulus. Ahhoz képest,
hogy az egész fele olyan hosszú, mint akár maga a Veress Pálné utca.
Mindegy, úgy látszik a hülyeség rendszersemleges, ha úgy tetszik
Világrendsemleges...

„Kedves Zoltán!... Nálunk is megkezdődik a tanítás, leírom Neked az
órarendemet... Bár most eléggé elfoglalt vagyok, nagyon sokat gondolok
Rád! Képzeld, autóvezető tanfolyamra járok, nemsokára meglesz a
jogosítványom is... Nagyon élvezem, három kocsin is szoktam gyakorolni,
apukám Mercedesével, anyukám Toyotájával, és a nagypapám VW
Passatjával... Nagyon szeretném, ha egyszer eljönnél hozzánk, és meglátogatnál!
Hiányzol... Itt lakhatnál nálunk, és csodaszép helyeket mutatnék Neked, hiszen
Bajorország gyönyörű szép... tudom, hogy tanulsz, és
ezért most biztos nincs fölösleges pénzed, de itt nem is kellene semmire
sem költened... Küldök Neked egy képet magamról, amit a barátnőm
csinált nemrég, Ulrike, tudod, az egyik lány, aki velem volt Berlinben.
Ő egyébként Weißenburgban lakik, ami nincs tőlünk túl messze...
Sok-sok szerelmes csók, szia: a Te Martinád.
Utóirat: Vigyázz Magadra, és írj mielőbb!...”

Az Utóvizsga szerelemből, a Szépirodalom kategóriában a 16. helyen végzett, amit óriási megtiszteltetésnek tartok, különösen annak fényében, hogy micsoda nevek szerepelnek ezen a listán, és azt is figyelembevéve, hogy több mint ötszázezer szavazat érkezett a versenyben lévő könyvekre! Minden kedves olvasómnak tiszta szívből szeretnék ez úton is köszönetet mondani,amiért elolvasta a könyvet!

Íme az ötvenes lista:

Szépirodalom, TOP 50, magyar szerzők

1 SZABÓ MAGDA: DRÁGA KUMACS! (Szépirodalom ‐ magyar)

2 POPPER PÉTER: TŰNŐDÉSEK NAPRÓL NAPRA (Szépirodalom ‐ magyar)

3 SCHÄFFER ERZSÉBET: A TEMESVÁRI LÁNY (Szépirodalom ‐ magyar)

4 SPIRÓ GYÖRGY: TAVASZI TÁRLAT (Szépirodalom ‐ magyar)

5 VÁMOS MIKLÓS: A CSILLAGOK VILÁGA (Szépirodalom ‐ magyar)

6 FALUDY GYÖRGY: ELFELEDETT VERSEK (Szépirodalom ‐ magyar)

7 POLCZ ALAINE: KÉT UTAZÁS ERDÉLYBEN (Szépirodalom ‐ magyar)

8 CSÁNYI VILMOS: MARCI, A BESZÉLŐ KUTYA (Szépirodalom ‐ magyar)

9 SZUROVECZ KITTI: GYÉMÁNTFIÚ (Szépirodalom ‐ magyar)

10 Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? (Szépirodalom ‐ magyar)

11 ESTERHÁZY PÉTER: ESTI (Szépirodalom ‐ magyar)

12 WASS ALBERT: GYEPESEDŐ UTAK (Szépirodalom ‐ magyar)

13 P. SZABÓ MÁRIA: ÉN, BÁTHORY ERZSÉBET (Szépirodalom ‐ magyar)

14 NAGY BANDÓ ANDRÁS: EGYIK KUTYA, MÁSIK IS (Szépirodalom ‐ magyar)

15 NEMESKÜRTY ISTVÁN: NEMESKÜRTY ISTVÁN FÜVESKÖNYVE (Szépirodalom ‐ magyar)

16 KÁRPÁTI ZOLTÁN: UTÓVIZSGA SZERELEMBŐL (Szépirodalom ‐ magyar)

17 MÁTÉ ANGI: MAMÓ (Szépirodalom ‐ magyar)

18 SALINGER RICHÁRD: OMYNO (Szépirodalom ‐ magyar)

19 BÄCHER IVÁN: AZ ELHAGYOTT FALU (Szépirodalom ‐ magyar)

20 GARACZI LÁSZLÓ: ARC ÉS HÁTRAARC (Szépirodalom ‐ magyar)

21 KONRÁD GYÖRGY: ZSIDÓKRÓL (Szépirodalom ‐ magyar)

22 BÄCHER IVÁN: IGAZAD VAN LONCIKÁM (Szépirodalom ‐ magyar)

23 HERCZEG FERENC: AZ ÉLET KAPUJA (Szépirodalom ‐ magyar)

24 KUKORELLY ENDRE: MENNYIT HIBÁZOK, TE ÚRISTEN (Szépirodalom ‐ magyar)

25 LÉNÁRD SÁNDOR: RÓMAI TÖRTÉNETEK (Szépirodalom ‐ magyar)

26 BODOR ÁDÁM: AZ UTOLSÓ SZÉNÉGETŐK (Szépirodalom ‐ magyar)

27 BÄCHER IVÁN: ÖKÖLLEL A ZONGORÁT (Szépirodalom ‐ magyar)

28 BÄCHER IVÁN: MEGYEK BUDÁRA (Szépirodalom ‐ magyar)

29 NAGY BANDÓ ANDRÁS: ISTEN BIKINIBEN (Szépirodalom ‐ magyar)

30 SZÉCSI KATALIN: TÖBB MINT SZERELEM (Szépirodalom ‐ magyar)

31 KALMÁR TIBOR: A NAGY NEVETTETŐK (Szépirodalom ‐ magyar)

32 KERTÉSZ IMRE: HALDIMANN‐LEVELEK (Szépirodalom ‐ magyar)

33 BÉKÉSI PÁL: ÉRZÉKENY ÚTAZÁSOK KÖZÉP‐EURÓPÁN ÁT (Szépirodalom ‐ magyar)

34 MÓRICZ ZSIGMONDDAL BUDAPESTEN (Szépirodalom ‐ magyar)

35 KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: ÁLLATVANBENT (Szépirodalom ‐ magyar)

36 TÉREY JÁNOS: PROTOKOLL (Szépirodalom ‐ magyar)

37 PODMANICZKY SZILÁRD: BALATONI VILÁGOK (Szépirodalom ‐ magyar)

38 GALGÓCZI DÓRA: TEST A LÉLEK BÖRTÖNÉBEN (Szépirodalom ‐ magyar)

39 EZER MAGYAR HAIKU (Szépirodalom ‐ magyar)

40 LÉNÁRD SÁNDOR: CSALÁDTÖRTÉNETEIM (Szépirodalom ‐ magyar)

41 Móra Ferenc: Aranykoporsó (Szépirodalom ‐ magyar)

42 A SZÍV KUTYÁJA (Szépirodalom ‐ magyar)

43 GÁRDOS PÉTER: HAJNALI LÁZ (Szépirodalom ‐ magyar)

44 CZAKÓ GÁBOR: HOSSZÚALATTSÁG (Szépirodalom ‐ magyar)

45 CSALOG ZSOLT: A TENGERT AKARTAM LÁTNI (Szépirodalom ‐ magyar)

46 FERDINANDY GYÖRGY: EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT (Szépirodalom ‐ magyar)

47 SZILASI LÁSZLÓ: SZENTEK HÁRFÁJA (Szépirodalom ‐ magyar)

48 SZABÓ T. ANNA: VILLANY (Szépirodalom ‐ magyar)

49 ANDRÁS LÁSZLÓ: EGY MEDVEKUTATÓ FELJEGYZÉSEI (Szépirodalom ‐ magyar)

50 GYURGYÁK JÁNOS: ÉLET ÉS HALÁL KÖNYVE 1‐2. (Szépirodalom ‐ magyar)

Nessebar valóban gyönyörű volt. Festői, hangulatos és kedves. Olyan,
amilyent az ember csak filmekben szokott látni. Tetszettek bájos, sokféle
kis házikói, szabálytalan, girbegurba utcácskái, a halászcsónakok fölött köröző,
rikoltozó sirályok a kikötőben, tetszett, hogy ez a városka, bár sokkal
inkább illik rá a halászfalu megjelölés, úgy volt festői, hogy lépten-nyomon
érezte az ember, ez egy valóban lakott, és a lakói által élt település, ami
nem csupán az idetévedt turisták miatt olyan, amilyen, hanem természetes
mivoltában olyan, amilyen.

A Poe Rava Kiadó tájékoztatja kedves olvasóit, Rácz Zsuzsának, a Teréz anyu könyvek szerzőjének új kezdeményezéséről,amelynek sikeréért tiszta szívből drukkolunk! 

A Libri Aranykönyv szavazáson ( az olvasók által legjobbnak tartott könyvek 2010-ben )

Hemera Annette profiljával, és írásaival bővült a www.poerava.hu oldal "Íróiskola" menűpontja

Szégyellem magam, de bevallom elkéstem; nem is keveset, vagy húsz percet, a Magyar Írószövetség székházában, az Íróiskola számára tartott szombat délelőtti első előadásról.

Tudod, Kicsim, egyetlen nap kellett ahhoz, hogy majdnem beleszeressek
egy másik nőbe, három és fél évvel azután, hogy megismertelek téged,
és alig két évvel azután, hogy eljegyeztük egymást.
Elárultalak.

Az Utóvizsga szerelemből, az első 100 között, Szépirodalom kategóriában

"Tavaly az évtized legnépszerűbb könyvére voksolhattak az olvasók az Aranykönyv-szavazáson, idén pedig 2010 kedvenceit keresik hat kategóriában egészen májusig a szervezők.
A szavazás első köre április 3-ig tart: addig bárki ajánlhatja kedvenc tavaly megjelent könyvét, kiegészítheti azzal a szervezők listáját. A második fordulóban, amely április 4. és 24. között zajlik, a korábban legnépszerűbbnek bizonyult 50 kötet verseng tovább. Április 25. és május 5. között pedig eldől, hogy a legnépszerűbb tízből melyik könyv és szerzője nyeri meg a közönség díját, amelyet május 12-én adnak át az Aranykönyv Gálán.

Ajánlásokat tenni és szavazni összesen hat kategóriában lehet a www.aranykonyvszavazas.hu oldalon. Külön indulnak a szépirodalmi, a szórakoztató irodalmi, a gasztronómiai, az ismeretterjesztő, valamint a gyermek- és ifjúsági könyvek. A "klasszikus" címszó alatt pedig azokat a műveket gyűjtik, amelyek nem 2010-ben láttak először napvilágot, de tavaly újra megjelentek. ( Forrás: hírstart .hu/ 168 óra online )"
 

Ha kedves olvasóim úgy gondolják, hogy az Utóvizsga is kedvenceik közé tartozik, szívből jövő köszönettel fogadom esetleges szavazatukat!
A könyv, a Szépirodalom kategóriában, az első száz között "ugrál", az elmúlt időben volt már 61., és 16. is, ami óriási megtiszteltetés számomra, hiszen nem akármilyen névsor olvasható a szerzők listájában!

Február 26-án, szombaton Rácz Zsuzsa tartott előadást a Magyar Írószövetség Íróiskolájában. Az eseményre inkább illik a kötetlen beszélgetés kifejezés, két okból is; hiszen a hallgatók részéről az érdeklődés valódi volt, Zsuzsában pedig egy végtelenül közvetlen, rokonszenves embert ismerhettünk meg.

Emlékszel, Kicsim? Úgy beszéltük meg, hogy felmegyek, és nálatok
ebédelek, és délután onnan megyünk a buliba. Nagyon hideg volt, de szép
verőfényes, tiszta idő. Bár még csak délelőtt volt, de a Lehel téri piac környékén
már így is lehetett látni néhány bizonytalan járású alakot, a tizenötös
végállomásánál pedig egy borostás fazon, mintha csak a Kállai Kettős
tánclépéseit akarta volna gyakorolni... egyedül. Népes család jött szembe,
ahogy a Gogol utcából befordultam a Váci útra, és amikor egy vonalba
értek velem, az egész bagázs éktelen trombitálásba kezdett. Mondjuk,
azzal sohasem volt bajom, ha kiskölyköket láttam boldogan, okkal-ok nélkül
trombitálni, hiszen ők gyerekek, és az a dolguk, hogy bohóckodjanak,
helytől és időtől függetlenül, amikor csak rájuk jön, de azt már sohasem
értettem, hogy meglett családapáknak és családanyáknak miért jelent ez
– legalábbis az arcukra kiült életérzések alapján – földöntúli boldogságot?
Eleve mindig utáltam a szilvesztereket, mert soha nem tudtam megérteni,
mi a jelentősége annak, hogy ez a nap az év utolsó napja, hiszen ez csak
a mi kultúrkörünkre érvényes, és arra is csak azért, mert véletlenül valamikor
valakik azt mondták: „ettől kezdve legyen időszámítás, és ettől kezdve
egy év háromszázhatvanöt napból álljon!” Arról nem beszélve, hogy ugyan
miért fontosabb ez a nap, mint például március harmadika, vagy akár május
negyvenötödike?

A vonat, az izzadság-, gázolaj-. és koszszagú vonat, az az otthonos jó
öreg vonat, szinte döcögve erőlködött be a hegyek közé. Kibámultam az
ablakon, és összeszorult a szívem a november eleji szürkeségben velünk
utazó hegyvonulatok, domboldalak láttán. A Mátra. Valamikor, ezeken a
domboldalakon kerestek barlangokat az első, idetévedt emberek, és remélték
a holnapot, a másnapot, talán tudattalanul, de reménykedve. Nem
tehetek róla, de a Mátra számomra valamiért mindig is ezt jelentette. Ezt a
fensége, szépsége, titokzatos, örök komorsága. Menedéket, megélhetést
adhat ez a hely, mindig is adhatott, és adhatott talán másnapot is..., de
adhat-e holnapot?

Napokkal korábban reméltem, hogy remek esemény lesz a hétfőn, este hatkor kezdődő felolvasóest, amelyre a Magyar Írószövetség székházában került sor, és amely az Íróiskola őszi-, első félévének záróünnepsége volt.

MEGHÍVÓ

A Magyar Írószövetség
ÍRÓISKOLÁJA
első évfolyamos hallgatóinak

FÉLÉVZÁRÓ FELOLVASÓ ESTJÉRE

2011. február 14-én, hétfőn, 18 órára
a Magyar Írószövetség Klubjába
(1062 Budapest, Bajza u. 18., I. emelet).

Műsor:
Dévényi Éva: Közös sors, Macskatörténet
Szakmáry Dalma: Boldi úr
Bárdos Tünde: Óriási apróságok (versek)
Csáki Imre: Tedd le a fegyvert!
Sólyom Anna: A kékhajú lány
Cs. Kovács Márta: Találkozás
Szeman Krisztina: Egy fiatal lány naplója
Kárpáti Zoltán: Apámfiam
Csapó Gréti: Feloldozás
Freund Éva: Versek
Méhész Zsuzsanna: Egy szál cigaretta
Tornyosi Eszter: (Magzatmáz)

Az estet megnyitja:
Szentmártoni János,
a Magyar Írószövetség elnöke,
az Íróiskola tanára.

A vendégeket köszönti:
Menyhért Anna és Mezey Katalin,
az Íróiskola tanárai

Közreműködik:

BÁCSKAI JÁNOS
színművész
 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

– Szia Sofi! Matild?
– Odaát van Erzsikééknél. Már szinte egész nap ott lóg. Mégis feljöttél?
Matild azt mondta, nem jössz, mert tanulsz a holnapi zéhára. Politikai
gazdaságtan, ugye?
– Ja, pégé. Úgy is volt, Gabinak is mondtam, hogy ma ne találkozzunk, eddig
tanultam is, de aztán nem bírtam tovább. A többiek mikorra jönnek?
– Nyolc körül, szerintem. Még van egy jó óránk, nincs kedved ultizni?
Átszólhatok Matildnak!
– Miért ne? – vontam meg a vállam. – Vettem idefelé sört, tedd már be
a hűtőbe!
– Átmegyek, szólok neki, addig keverhetsz is, tudom, hogy szeretsz keverni
– mondta, és az asztalra dobta a zsíros, itt-ott már gyűrött magyar
kártyát.
– Szia Zoli! – lépett be Matild. – Gabit nem hoztad? – kérdezte csodálkozva.
– Te Matild, mi lenne, ha végre a saját nemi életeddel foglalkoznál? – kérdeztem a
jogos lelkiismeret-furdalás miatt sokkal durvábban, mint szerettem volna.
– Jó, jó, meg ne egyél már! Csak csípem a menyasszonyodat, remélem
ez nem sértő? – védekezett szegény haverom.
– Bocs, nem akartalak leugatni, csak amúgy is bánt, hogy nem vele jöttem
– mondtam csendesen. – Tudod, hogy én sem akartam feljönni,
amiatt a tetves zéhá miatt, és Gabival is lemondtam a randit. Aztán
nem bírtam tovább azt a szart olvasni, olyan mehetnékem volt, de nem
akartam már hülyét csinálni magamból.
– Fátylat rá! – mondta nagylelkűen. – Nagyon jó fej csaj, csak azért
kérdeztem. Jön ő majd még ide, nem igaz? Osztottál már? – kérdezte
végül vigyorogva.
 

Emlékszel, Kicsim? A liftben már alig bírtunk magunkkal, végig csókolóztuk
a négy emeletet, majd amikor a negyediken megállt a lift, én azonnal
megnyomtam a földszint gombot, és folytattuk volna még, ki tudja meddig,
de sajnos a földszinten már ránk nyitották a liftajtót. Az elfojtott nevetéstől
és zavarunktól pukkadozva kiszálltunk, mint akik éppen elmenni készülnek,
majd megvártuk, amíg újra leér.

 - Hölgyeim és uraim! Végül engedjék meg, hogy átadjam a szót, újonnan megválasztott miniszerelnökünknek! Miniszterelnök úr, öné a szó...

A kettes villamossal mentem, és már ötre odaértem a Dimitrov térre. Körülsétáltam
az egyetemet, elmentem egészen a Kinizsi utcai kollégiumig,
aztán valamivel fél hat előtt beléptem az irtózatosan nehéz, tömör tölgyfából
készült hatalmas kapun. A klubhelyiséghez vezető hosszú, földszinti folyosó
elején keresztbe volt állítva egy pad, a folyosó szélességének jó kétharmadát
eltorlaszolta, ott ücsörgött Ricardo. Kellemes, mély orgánummal megáldott,
izmos, közepes testalkatú srác volt, aki valami hihetetlenül nyugodt,
megfontolt magabiztosságot árasztott. Valahányszor rápillantottam, mindig
Rumcájsz jutott eszembe róla a meséből. Kiköpött olyan volt, mint egy életnagyságú
Rumcájsz, amihez mély hangján kívül még sűrű, fekete körszakálla
is hozzájárult. Az ember legszívesebben megkérdezte volna tőle: „hát
Mankát és Csibészkét hol hagytad”?

Aztán beköszöntött a tavasz, és az egyik hétvégén férjhez ment a legjobb
gyerekkori barátnőd. Boldván, egy kicsi, Borsod megyei faluban volt
az esküvő és a lagzi, és engem is meghívtak veled. Ma az az ország egyik
legszegényebb része, de akkor virágzó és nagyon is élő vidék volt. Maga a
falu hegyek és erdők között, kicsiny folyócska partján feküdt.
Emlékszel, Kicsim? Milyen izgalommal vártam, hiszen nemhogy lakodalomban,
de igazából falun is alig-alig jártam addig. Apád vezetett a szokott
magabiztosságával, mi meg hátul bohóckodtunk szokás szerint.

Emlékszel, Kicsim? A december hatalmas havazással köszöntött be, és
én elvittelek a Normafához vasárnap délelőtt. Fogaskerekűvel mentünk a
Szabadsághegyig, azután sétáltunk három buszmegállónyi utat a sípályákig.
Oda, ahová kisfiúkoromtól, amikor apu megtanított bennünket a bátyámmal
síelni, minden havas téli napon felmentem. A hallgatag erdőben ropogott a
lábunk alatt a porhó, a levegőt harapni lehetett, a kezemben éreztem még
a kesztyűben is örökké fázó kezedet. Imádtam a kesztyűdet. Egyujjas irhakesztyű
volt, és azt szerettem benne, hogy téged nem zavart: egyetlen nő
sem hordana ilyet rajtad kívül egész Budapesten. Neked az kellett, mert
bár divatosnak nem lehetett éppen nevezni, viszont legalább meleg volt. És
azért is szerettem, mert a te kezed volt benne. Mikor kiértünk a fák közül
az Anna rétre, széttört a csend: százával bóklásztak vidáman a szánkózó,
síelő, hógolyózó emberek.

Júliusra elszegődtetek a tanács Római-parti üdülőjébe, összekötve a
szünidei munkát egy kis nyaralással. Hatalmas épület volt. Te voltál a „gondnok”,
Laci bácsi kedvence. Az üdülő mellett egy fehérre meszelt házikóban
laktatok. Ez volt az „emberarcú szocializmus”, amit 1989-ben még jogosnak
tűnt kigúnyolni. Ma luxuslakópark épül ott, mi a fene is épülhetne? Luxuslakások,
amelyeket senki nem tud megvenni, viszont senki nem nyaral már,
és senki nem dolgozik a nyaralókra. Diáklányok sem dolgoznak ott többé.
A házikónak is hűlt helye. És már nem gúnyolódik senki.

Kedves olvasóink!

A következő hetekben, részleteket közlünk az Utóvizsga szerelemből című regényből. Az egyes részek "időrendi sorrendben" következnek, de szorosan nem kapcsolódnak egymáshoz,kivéve, amikor egy- egy rész hosszúsága megkivánja, hogy kettő, vagy több részletben töltsük fel; ilyenlkor külön jelezzük a szöveg alján, hogy folytatása következik. Az egyes közlések összessége megfelelő kivonatot adhat, amely alapján képet alkothatnak a regény egészének stílusáról, súlyáról, tartalmáról. Természetesen, az egyes részletek közzététele alatt is, jelentkezünk aktulis hírekről, eseményekről, illetve véleményekről szoló blogbejegyzésekkel. Éppen ezért -  a regényrészletek nyomonkövethetősége érdekében -, külön jelezzük, hányadik részlet kerül ferltöltésre.

Lélekharang
2009.

Lehet, hogy minden ember másként gondolja, én azt hiszem, minden
férfi két nőt szeret igazán az életében.
Az első szerelmét, és akit elvesz feleségül.
Látod, Gabi, alig pár órája, hogy a temető lélekharangja megkondult.
Fájt, ahogyan szólt, pedig csak vigasztalni próbált. Másodszor temettelek
el téged.